|
==Története==
Európában a 7[[VII. századraszázad]]ra alakult ki az uradalom, a [[középkor]]i nagybirtok, amely azonban még kisüzemi termelésen alapuló nagygazdaság volt, mert a munka a paraszti üzemekben folyt, amelyek betagolódtak az uradalom szervezetébe.
A 9[[X. század|IX-10X. századbanszázad]]ban új szakasz kezdődött az európai nagybirtokok életében. Ekkor alakultak át földesurasággá, azaz teljes közigazgatási, bíráskodási („úriszék”), katonai és adóztatási szervezetté. A nagybirtokok [[immunitás]]t szereztek, azaz királyi tisztviselő nem intézkedhetett a területükön, ott minden közfunkciót a birtokos látott el. Ez idő tájt jelentek meg az első fából vagy kőből épített, uradalmi központ szerepét betöltő [[vár]]ak. Az uradalom területén lévő templomokat, kolostorokat is a földesúr alapította - támogatta, de ellenőrizte is. <ref>http://www.freeweb.hu/xantana/tortenelem/toriuj/kozmgazd.pdf</ref>
Az uradalmi jobbágyok saját használatra, termény-, pénz- és munkajáradék ellenében, szántóföldet és házhelyet, kertet kaptak a földesúrtól. Munkájukat saját állataikkal és szerszámaikkal végezték. A földesúr saját kezelésű birtokát, az ún. majorságot vagy allódiumot [[robot]]ban művelték. Egyes források szerint létezett egy különös adófajta is (ezt más források vitatják), [[az első éjszaka joga]]: a jobbágy házasságkötésekor a nászéjszakát át kellett engednie urának, vagy pénzzel meg kellett váltania... <ref>http://uradalom.netlap.net/#K%F6z%E9pkori_uradalmak</ref>
A jobbágyság eltörlésével a 19[[XIX. sz.század]] közepén kezdődött az utolsó, 100 éves időszak az uradalmak életében: a [[jobbágyfelszabadítás]]sal megszűnt a robot, a jobbágyok helyébe idénymunkára szerződtetett [[béres]]ek és hosszabb időre (legalább egy évre, de néha egész életükre) munkát vállaló [[cseléd]]ek léptek, s egyre több uradalom irányítását is bérlők vették át a tulajdonosoktól. A bérlők, akik általában a mezőgazdasági termeléshez értő szakemberek voltak, vagy ilyen szakembereket ([[intéző]]ket, [[jószágkormányzó]]kat, [[gazdatiszt]]eket) alkalmaztak, gazdálkodásukban igyekeztek követni a kor technikai fejlődését. <ref>Magyarországi uradalmak és gazdatisztek czímtára, szerk. Jeszenszky Pál; Pátria, 1908–1909.</ref>
A [[második világháború]] után az uradalmakat felszámolták: a földosztás során az „Azé a föld, aki megműveli” jelszavával a birtokokat szétosztották a volt béresek és cselédek között.
|
