„Hárún ar-Rasíd” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a hivatkozás javítása
Xqbot (vitalap | szerkesztései)
a Bot: következő hozzáadása: an:Harún al-Raixid; kozmetikai változtatások
35. sor:
A korábban is állandóan lázongó [[háridzsiták]] a birodalom számos pontján keltek fel több időpontban: Felső-Mezopotámia, azaz a Dzsazíra vidékén [[794]]–[[796]] között, [[Kurdisztán]]ban [[801]]-ben, [[Irak]]ban és [[Szíria|Szíriában]] [[807]]-ben. A legkomolyabb háridzsita felkelés [[Hamza ibn Azarak]]é volt, amely [[795]] körül [[Szisztán]]ban robbant ki, ahonnan egészen [[Herát]]ig terjedt át. A kalifa ezzel nem is tudott leszámolni, noha mind diplomáciai, mind hadi módszerekkel próbálkozott. Ibn Azarak, aki magát kalifának kiáltotta ki, csak [[828]]-ban szenvedett végleg vereséget. Az észak-afrikai háridzsita fejedelemségek közül a legnagyobbal, az [[Abd ar-Rahmán ibn Rusztam]] vezette [[Tahert]]tel évtizedes ellenségeskedést zártak le ar-Rasíd [[ifríkija]]i kormányzói, amikor [[787]]-ben békét kötöttek vele.
 
Észak-Afrikában az Abbászidák sosem voltak igazán szerencsések, mivel a [[Berberek|berber]] őslakosság ellenséges érzelmei és a birodalmi központ távolsága gyakorlatilag állandó lázongást eredményezett. Ezt súlyosbította, hogy [[788]]-ban a [[Száhib Fahh]] lázadásából élve elmenekülő, [[Alidák|Alida]] [[Idrísz ibn Abdalláh]] a [[Magreb|magribmagribi]]i területeken sikeresen elszakadt a központi kormányzattól. Az állandó konfliktushelyzet rendkívül gazdaságtalanná tette az ifríkijai tartomány fenntartását, ahol néhány évtizede egyébként is a helyi haderő igyekezett saját jelöltjeit a kormányzói pozícióba juttatni. Mindezt megelégelve Hárún ar-Rasíd [[800]]-ban úgy döntött: leveszi a válláról ezt a terhet. [[Ibráhím ibn Aglab]]ot örökös helytartóvá nevezte ki a terület élén, akitől ennek fejében évi adót és hűséget várt. Ezzel a központi kincstár hatalmas veszteségtől szabadult meg, és elkerülte, hogy Ifríkija is ellenséges hatalomként szakadjon el – viszont olyan precedenst teremtett, amely néhány évtized múlva az egész birodalomban éreztette hatását, és végeredményben a kalifátus széteséséhez vezetett.
 
==== Bizánci háborúk ====
55. sor:
== Emlékezete ==
 
Hárún ar-Rasíd időszaka alattvalói emlékezetében is a legjobbak közé tartozott (noha a síiták természetesen elítélik az Alidák üldözése miatt). Ezt a képet a halála után kitörő polgárháború, illetve utódai agresszív valláspolitikája is felerősíthette. Emlékét leginkább [[Az Ezeregyéjszaka meséi]] őrizték meg, melyek több történetet közölnek fényes udvaráról, illetve az alattvalói körébe titokban, álruhában ellátogató kalifáról – sajátos módon röviddel ezután a bizánci [[Theophilosz bizánci császár|TheophiloszTheophiloszról]]ról terjedtek el hasonló történetek. Mindez a keleti kultúrkörrel [[18. század|18]]-[[19. század]]ban megismerkedő nyugati világra is nagy hatással volt, ami számos alkotáson tükröződik. [[Henry Wadsworth Longfellow]] és [[William Butler Yeats]] egyaránt írt verset a kalifáról, aki [[James Joyce]] [[Ulysses]]ében is felbukkan, mint [[Stephen Dedalus]] álmának egyik főszereplője.
 
== Források és jegyzetek ==
74. sor:
 
{{DEFAULTSORT:Rasid}}
 
[[Kategória:Kalifák]]
[[Kategória:Abbászidák]]
80 ⟶ 81 sor:
 
[[en:Harun al-Rashid]]
[[an:Harún al-Raixid]]
[[ar:هارون الرشيد]]
[[bg:Харун ал-Рашид]]