„1963-as Formula–1 olasz nagydíj” változatai közötti eltérés

→‎Futam: javitás
(kiegészités)
(→‎Futam: javitás)
 
== Futam ==
Úgy tervezték, hogy az Olasz Nagydíjon az ovál pályát is belekombinálják a monzai versenybe, de pénteken délután úgy döntöttek, hogy biztonsági okokból tanácsosabb lenne mégiscsak a rövidebb pályán megrendezni a futamot. A verseny előtt néhány változás történt a pilóták körében. A [[Scuderia Ferrari|Ferrari]] [[Lorenzo Bandini]]vel helyettesítette a Nürburgringen megsérült [[Willy Mairesse]]-t, aki helyére [[Tino Brambilla|Tino Brambillát]] ültették a [[Scuderia Centro
Sud]]nálSudnál. A [[Team Lotus|Lotus]] színeiben versenyző [[Trevor Taylor]] látványos balesetet szenvedett a világbajnokság keretein kívül megrendezett [[enna]]i Földközi-tengeri Nagydíjon, és mivel a csapat tartalékpilótája, [[Peter Arundell]] egy másik versenyen indult, így az alakulat [[Mike Spence]]-t tette meg [[Jim Clark|Clark]] csapattársául.
 
Az időmérőn [[Chris Amon]] látványos balesetet szenvedett, aminek következtében súlyos sérüléseket szenvedett. [[John Surtees]] szerezte meg a pole pozíciót új Ferrarijával, mellőle [[Graham Hill]] indulhatott az első sorból. Clark és [[Richie Ginther]] a harmadik, illetve a negyedik rajtkockából kezdhette meg a futamot. Clark és Hill egymás mellett haladva kezdték meg a futamot. Az első kör végére Hill a skót elé került, de Sutrees és a harmadik helyre visszaeső Clark folyamatosan támadta. A 4. körben Surtees vette át a vezetést, Clark pedig feljött a második pozícióba. Mindketten előnyt szereztek Hill-lel szemben, de Surtees versenye a 17. körben a motor meghibásodása miatt véget ért. Clark kissé visszaesett, s Hill és [[Dan Gurney]] mellett izgalmas csatát folytatott az élen. Hillnek azonban gondja akadt a kuplunggal, ezért kénytelen volt kiszállni a vezető helyért zajló küzdelemből. Amikor az amerikai az üzemanyagrendszer meghibásodása miatt a 65. körben kiállt, Clark visszavehetett a tempóból, ami azt eredményezte, hogy Ginther visszavehette tőle a körét, és több mint másfél perc hátrányban másodikként haladt át a célvonalon. A dobogó legalsó fokára a [[Cooper Car Company|cooperes]] [[Bruce McLaren]] állhatott fel, miután [[Jack Brabham]]nek, [[Jo Bonnier]]nek és [[Innes Ireland]]nak is gondjai akadtak az autójukkal az utolsó körökben. Annak ellenére, hogy nem fejezte be a versenyt, Irelandot a negyedik, Brabhamet az ötödik, [[Tony Maggs]]t pedig a hatodik helyen klasszifikálták.