„Marhabögöly” változatai közötti eltérés
A marhabögöly természetrajza Címke: HTML-sortörés |
(Nincs különbség)
|
A lap 2010. március 5., 16:28-kori változata
{{Taxobox
| name = Marhabögöly
| image = Horse fly Tabanus 2.jpg
| regnum = Állatok (Animalia)
| phylum = Ízeltlábúak (Arthropoda)
| subphylum = Hatlábúak (Hexapoda)
| classis = Rovarok (Insecta)
| subclassis = Szárnyas rovarok (Pterygota)
| infraclassis = Újszárnyúak (Neoptera)
| superordo = Endopterygota
| ordo = Kétszárnyúak (Diptera)
| subordo = Légyalkatúak (Brachycera)
| infraordo = Bögölyalakúak
(Tabanomorpha)
| superfamilia = Tabanoidea
| familia = Bögölyfélék (Tabanidae)
| subfamilia = Nagybögölyök (Tabaninae)
| genus = Tabanus
| species = T. bovinus
| binomial = Tabanus bovinus
| binomial_authority = Linnaeus, 1758
A marhabögöly (Tabanus bovinus) a kétszárnyúak rendjébe (Diptera), a légyalkatúak vagy rövidcsápúak alrendjébe (Brachycera) és a bögölyfélék családjának Tabanus nemébe tartozó faj.
Jellegzetességei
Testhossza 2–2,5 cm. Testalkata erőteljes, a tor oldalán hosszanti csíkok találhatók. A potroh széles, vaskos. A potroh oldali élénkebb vöröses színűek, mint az egyébként nagyon hasonló, kissé nagyobb termetű szudétabögöly (Tabanus sudeticus) esetében.A félgömb alakú fejen nagy összetett szemek, és rövid csápok találhatóak.
Élőhely
A marhabögöly legelők, rétek, erdőszélek, kertek és nagyobb parkok lakója. A hegyvidékeken kb. 2 ezer m magasságáig hatol fel.
Elterjedés
Szinte egész Európában elterjedt, kivéve a zord északi területeket. Ezenkívül megtalálható még Észak-Ázsiában és Északnyugat-Afrikában. Hazánkban igen gyakori; jóval gyakoribb, mint Közép-Európa más területein, ahol egyes helyeken egyenesen ritka. Évtizedekkel ezelőtt hazánkban is sokkal gyakoribb volt. Visszaszorulásának oka valószínűleg az állattartási mód megváltozása: nagyobb mértékűvé vált az istállóban tartás. Előfordulása Magyarországon ennek megfelelően szigetszerű, nem egyenletes.
Táplálkozás
A nőstények vérszívók, és patásállatok]] (szarvasmarha, ló, sertés, őz, szarvas) vérét szívják, de akár az embert is megtámadják. Akár 60 mg-nyi vért is képesek kiszívni az áldozatukból. Zaklatásukkal olyannyira felingerelhetik az állatokat, hogy az a munkateljesítményükre, hús- és tejhozamukra is kihathat.
A nőstényekkel ellentétben a hímek nem szívnak vért, békés viráglátogatók: nektárral és virágporral táplálkoznak.
Szaporodás
A nőstényeknek melegvérű állat vérét kell szívniuk, hogy petét érlelhessenek. A nőstény a petéket a víz vagy nedves talaj fölötti növényi szervekre, levelekre, szárakra helyezi. A petéből kikelő bögölylárvák a vízbe vagy a nedves talajra pottyannak. Itt ragadozó életmódot folytatnak: kis férgeket, rovarlárvákat, rákocskákat zsákmányolnak, sőt a nagyobb termetű bögölylárvák a kisebb halakat, kétéltűeket (pl. ebihalakat) is megtámadják. A lárvák a vízből, nedves talajból kimászva bebábozódnak.
Forrás és ajánlott irodalom
- Móczár László (szerk.): Állathatározó II., Tankönyvkiadó, Bp., 1984.
- Reichholf-Riehm, Helgard: Rovarok és pókszabásúak, Természetkalauz sorozat, Magyar Könyvklub, Bp., 1997.
- Aradi Mátyás Pál: Bögölyök (Tabanidae), Diptera I., Magyarország állatvilága (Fauna Hungariae) 37., XIV. kötet, 9. füzet, Akadémia Kiadó, Bp., 1958.
- Urania Állatvilág II. – Rovarok, Gondolat Kiadó, Bp., 1970.
- Móczár László–Csépe Magdolna: Legyek, hangyák, méhek, darazsak – Búvár Zsebkönyvek, Móra Kiadó, Bp., 1974.