„Groisz Gusztáv (politikus)” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Nincs szerkesztési összefoglaló |
Nincs szerkesztési összefoglaló |
||
1. sor:
'''Groisz Gusztáv''' ([[Kolozsvár]], [[1811]]. [[március 20.]] – [[Kolozsvár]], [[1874]]. [[április 7.]]) konzervatív politikus, Kolozsvár főbírája 1847-1849 között.
A középiskola elvégzése után jogi tanulmányokat folytatott a kolozsvári [[Báthory István Elméleti Líceum (Kolozsvár)|római katolikus lyceumban]]. 1830-tól az
1847-től 1849 végéig a város főbírói tisztét töltötte be. 1848 novemberére Erdély egyre nagyobb területe állt osztrák katonai kormányzás alatt, az ellenséges haderő [[Kolozsvár]]t is több irányból fenyegette. Miután a város védelmére kirendelt 51. kolozsvári gyalogezred parancsnoka, [[Baldacci Manó]] tábornok elrendelte Kolozsvár kiürítését, a város közgyűlése a feladás mellett döntött. Az erről szóló szerződés aláírására [[Mikó Imre (politikus)|Mikó Imre]] és Groisz Gusztáv, illetve [[Puchner Antal Szaniszló|Puchner tábornok]] között került sor november 17-én. A város így mentesült a fosztogatástól, viszont 210 000 pengőforint hadisarcot kellett fizetnie.<ref>Szeremlei: 292–293.</ref>
Érdemeiért a császár a [[Ferenc József-rend]]del és a [[Lipót-rend]] kis keresztjével tüntette ki; a forradalom leverése után passzív ellenállásba vonult erdélyi magyarság többsége azonban megvetette és árulónak tekintette.<ref>{{cite journal | last = Egyed | first = Ákos | title = Erdély magyarsága az önkényuralom korában (1849-1867) | journal = Korunk | volume = 1997 | issue = 1 | url = http://89.42.110.12/oldal.php?ev=1997&honap=1&cikk=1220 | accessdate = 2008-09-28 }}</ref>▼
1850-től 1861-ig kerületi főnök volt [[Marosvásárhely]]t, [[Nagyszeben]]ben, [[Szilágysomlyó]]n. Az erdélyi királyi főkormányszék reaktiválásakor tanácsossá és csakhamar alelnökké nevezték ki, s annak feloszlatásakor beosztották a belügyminisztériumba, ahol 1872-ben helyettes államtitkár volt. 1848 előtt két ízben képviselte Kolozsvárt az erdélyi országgyűlésen. 1872-ben pedig [[Szászsebes]] országgyűlési képviselőjének választották. Tevékeny tagja volt az [[Erdélyi Római Katolikus Státus]]nak.
▲Érdemeiért a császár a [[Ferenc József-rend]]del és a [[Lipót-rend]] kis keresztjével tüntette ki; a forradalom leverése után [[passzív
== Jegyzetek ==
9 ⟶ 13 sor:
==Forrás==
* [[Egyed Ákos]]: [http://89.42.110.12/oldal.php?ev=1997&honap=1&cikk=1220 Erdély magyarsága az önkényuralom korában (1849-1867)]. In: ''Korunk.'' 1997. 1. sz.
* [[Szeremlei Sámuel|Szeremlei Samu]]: ''Magyarország krónikája az 1848. és 1849. évi forradalom idejéről I.'' Pest: Emich. 1867.
*{{Szinnyei|3||g/g07022.htm}}
| |||