„Nem félünk a farkastól (dráma)” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a csonk |
Nincs szerkesztési összefoglaló |
||
1. sor:
A Nem félünk a farkastól [[Edward Albee]] 1961-62-ben írott drámája. A darab magyar színházi bemutatóján [[Gábor Miklós]] és [[Tolnai Klári]] játszotta a főszerepet. Nagy sikerű film készült belőle 1966-ban [[Richard Burton]] és [[Elizabeth Taylor]] főszereplésével, melyet 13 kategóriában jelöltek Oscar-díjra, ezek közül ötöt meg is nyert. A film magyar szinkronját kiemelkedővé teszi, hogy a két főszereplőnek [[Kállai Ferenc]] és [[Ruttkai Éva]] kölcsönözte a hangját.
==A színdarab==
A darab címe egy angol nyelvterületen ismert dalocskára utal, amely a Walt Disney-féle Három kismalac című rajzfilmben hangzik el ("Who's afraid of the big bad wolf?" - Ki fél a nagy, gonosz farkastól?). Ezt a szereplők kissé megváltoztatva idézik, arra lehet következtetni, hogy az egyetemi kertipartin énekelte valaki így: "Who's afraid of Virginia Woolf?" - Ki fél Virginia Woolftól? Ez szójáték az amerikai írónő farkast jelentő vezetéknevével.
A magyar fordításban [[Elbert János]] egy másik ismert irodalmi személyiséget illesztett a dalba, így magyarul a szereplők ezt éneklik: "Nem félünk a farkastól, Goethe János Farkastól".
Albee azt nyilatkozta a címről: "Leugrottam egy sörre egy éjjel, és láttam, hogy a mosdóban valaki szappannal ezt írta a tükörre <<Who's afraid of Virgina Woolf?>>. A darab írása közben újra és újra beugrott ez a sor. És persze Virginia Woolf itt a nagy, gonosz farkast jelenti... ki fél a hamis illúziók nélküli élettől? Olyannak tűnt, mint az értelmiségiekre jellemző egyetemi vicc."<ref>Flanagan, William (Fall 1966). "The Art of Theater No. Edward Albee" (PDF). The Paris Review 4 (39). http://www.theparisreview.com/media/4350_ALBEE.pdf. Retrieved 2008-06-17.</ref>
A főszereplőket Albee egy ismerős házaspárról mintázta, nevüket pedig [[George Washington]]ról, az [[Egyesült Államok]] első elnökéről, és feleségéről kapták.
Martha és George középkorú házaspár. A férfi docensként történelmet tanít az egyetemen, a felesége az egyetem rektorának a lánya. Egy szombati összejövetel során Martha apja megkéri őket, hogy ismerkedjenek össze jobban az egyetem legújabb tanárával és feleségével. Részeg túlbuzgalmában Martha azonnal át is hívja őket magukhoz, a pár hajnali kettő körül érkezik. A társaság folyamatosan iszik, a társalgást pedig Martha és George állandó veszekedése uralja. Sértegetéseikhez olykor a másik házaspárt is felhasználják, de gyakran gúnyolódnak rajtuk is. A darab dialógusának egyes részei azt sugallják, hogy az illúzió és a valóság közötti határ képlékeny, állandóan változik. A darab végén a címbéli dalocskára utalva Martha azt mondja, ő fél a farkastól, azaz az illúzióktól mentes élettől.
| |||