„Piast-dinasztia” változatai közötti eltérés

5 618 bájt hozzáadva ,  10 évvel ezelőtt
kiegészítés
(sablon)
(kiegészítés)
A '''Piast-dinasztia''' lengyel uralkodóház volt, a független [[Lengyelország]] megteremtésétől (9. század) 1370-ig. A dinasztia ágai tovább uralkodtak [[Mazóvia]] hercegségben [[1526]]-ig és [[Szilézia|Sziléziában]] [[1675]]-ig.
 
A legendák szerint a dinasztia őse '''[[Piast, a kerékkovács|Piast]]''' volt. Nevét először [[Gallus Anonymus]] enlíti a Lengyel hercegek krónikája című művében, amelyet [[1113]] körül írt. A [[12. század]]i legenda szerint a [[9. század]] második felében Gniezno fejedelmét, Popielt egy [[Piast, a kerékkovács|Piast]] nevű földműves fia, [[Siemowit]] követte a trónon, s ő alapította meg azt a dinasztiát, amely azután [[1370]]-ig uralkodott [[Lengyelország]]ban. A család a Piast nevet hivatalosan csak a [[17. század]]ban kezdte el használni. Az első név szerint ismert Piast-fejedelem [[I. Mieszko]] (ur. 963 körül - 992), aki feltehetően a negyedik Piast-házi fejedelem volt, már eléggé fejlett, bár más területekről meglehetősen elzárt államot örökölt, amely a későbbi Nagy-Lengyelország (Wielko-polska), esetleg Mazóvia (Mazowsze) területét foglalta magába. Mieszko kapcsolatba lépett a tőle nyugatabbra fekvő európai államokkal és [[996]]-ban felvette a (nyugati) kereszténységet. Hatalmát [[990]]-ig kiterjesztette a [[Balti-tenger]] mentén fekvő Pomerániára (Pomorze), [[992]]-ig pedig Sziléziára (Slask) és Kis-Lengyelországra is (Malopolska). Fia [[I. Boleszláv lengyel fejedelem|I. (Vitéz) Boleszláv]] (ur. 992-1025) folytatta a terjeszkedést, megerősítette a kormányzatot és az egyházszervezetet, majd röviddel halála előtt királlyá koronáztatta magát.
A legendák szerint a dinasztia őse '''[[Piast, a kerékkovács|Piast]]''' volt. Nevét először [[Gallus Anonymus]] enlíti a Lengyel hercegek krónikája című művében, amelyet 1113 körül írt.
 
Az első király utódai - [[II. Mieszko Lambert lengyel fejedelem|II. Mieszko]] (ur. 1025-1034) [[Bezprym]] (ur. 1031-1058), [[I. Kázmér lengyel fejedelem|I. (Megújító) Kázmér]] (ur. 1034-1058), [[II. Boleszláv lengyel fejedelem|II. (Merész) Boleszláv]] (ur. 1058-1079), majd [[I. Ulászló Herman]] (1079-1102), akik közül csak [[II. Mieszko Lambert lengyel fejedelem|II. Mieszko]] és [[II. Boleszláv lengyel fejedelem|II. Boleszláv]] viselt rövid ideig királyi címet. A hanyatlás korszakát hozták: kezükből kicsúszott a központi hatalom, a helyi nemesség javára, továbbá számtalan háborúba keveredtek, amelyek területi veszteségekkel jártak. Ennek [[III. Boleszláv lengyel fejedelem|III. (Ferdeszájú) Boleszláv]] (ur. 1102-1138) vetett véget, miután [[1107]]-ben elűzte bátyját és társuralkodóját, [[Zbigniew lengyel fejedelem|Zbigniewet]], s [[1125]]-ig visszaszerezte legalább az [[I. Mieszko]] uralkodása alatt Lengyelországhoz tartozó területeket. Azonban őt sem koronázták királlyá, és a nemzeti széthúzásnak sem tudta elejét venni, ezért a belviszálynak úgy akart gátat szabni, hogy országát felosztotta fiai között. A négy országrész - domierz - fejedelemsége mind a Piast-ház egy ágán belül öröklődött. Maguk között elsőnek kellett elismerniük a [[Krakkó]]ban uralkodó nagylengyel fejedelmet, aki ilyenformán egyszersmind egy laza államszövetség feje is volt.
 
Ez a berendezkedés a gyakorlatban nem vált be, mivel tényleges főhatalommal csak egyetlen krakkói nagyfejedelem, [[II. Kázmér lengyel fejedelem|II. (Igazságos) Kázmér]] (ur. 1177-1197) rendelkezett. A következő másfél évszázadban Lengyelország a szétesés szélére került az állandó belháborúk miatt, és a külföldi támadások következtében területe is egyre zsugorodott. A Piast-birtokok azonban a politikai megosztottság e zűrzavaros időszakában is megtartották egységes egyházszervezetüket, közös nyelvüket és gazdaságukat, amelyek alapján később az egyes fejedelmek a lengyel királyság újraegyesítésére törekedtek.
 
Az első ilyen kísérletek kudarcot vallottak, ám miután [[II. Vencel cseh király]] megszerezte Lengyelország területének kétharmadát, s rövid időre (1300-1305) Lengyelország királya is lett, fellángolt a nemzeti mozgalom, amelynek élére [[Konrád lengyel fejedelem|I. (Mazóviai) Konrád]] unokája, a későbbi [[I. Lokietek Ulászló|I. (Kis) Ulászló]] (ur. 1320-1333) állt, a köznemesség és a papság támogatásával hamar megszerezte [[Krakkó]]t és Sandomierzet, majd magyar és pápai segítséggel az egész Nagy-Lengyelországot is, és [[1320]]-ban királlyá koronáztatta magát. Országát gyermekei ügyes kiházasításával erősítette meg, így téve szövetségesésé [[Litvánia|Litvániát]] és Magyarországot. (Az utóbbiban Ulászló lánya, [[Piast Erzsébet magyar királyné|Erzsébet]] lett [[I. Károly magyar király|I. Károly király]] felesége, [[I. Lajos magyar király|Nagy Lajos]] anyja.)
 
Ulászló fia és örököse [[III. Kázmér lengyel király|III. (Nagy) Kázmér]] (ur. 1333-1370) alatt tetőzött a Piastok hatalma, hogy azután el is enyésszen. Kázmér kiegyezett országa két legnagyobb ellenségével, a cseh királysággal és a Német Lovagrenddel. Átengedte nekik Sziléziát, illetve Pomerániát, [[1349]]-ben viszont birtokba vette Mazóviát és elfoglalta Galíciát (Galicija). Fellendítette az ország gazdaságát, újjászervezte hadseregét és közigazgatását, törvényeket alkotott, s [[1364]]-ben megalapította a Krakkói Egyetemet.
 
Halálával véget ért a Piast-ház uralma: miután fia nem született, trónját unokaöccsére, az [[1342]] óta Magyarországon uralkodó [[I. Lajos magyar király|Nagy Lajosra]] hagyta, aki alatt a két ország [[1382]]-ig perszonálunióban volt. Halála után egyik lánya [[Hedvig lengyel királynő|Hedvig]] (Jadwiga) lett Lengyelország királynője, ó pedig [[1386]]-ban férjhez ment Jagelló litván nagyfejedelemhez, aki [[II. Ulászló lengyel király|II. Ulászló]] (ur. 1386-1434) néven új dinasztiát alapított Lengyelországban. A Piastok kisebb hercegi címeket örököltek az országban, a család utolsó ága [[1675]]-ben halt ki.
 
==Lásd még==
* [[Lengyelország uralkodóinak listája]]
==Források==
==Külső hivatkozások==
* {{fordítás|en|Piast dynasty}}
 
{{csonk-dátum|csonk-középkor|2006 áprilisából}}
Névtelen felhasználó