„Clara Schumann” változatai közötti eltérés

Férje betegsége közben egyre súlyosabb lett. Robertet hallucinációk gyötörték és 1854-ben egy téli éjszaka rohamot kapott, kikelt az éjszaka közepén az ágyból és a jeges [[Szajna|SzajnábaRajnába]] ugrott. Ezután saját kérésére [[Endenich]]be került egy ottani elmegyógyintézetbe, ahol 1856-ban meghalt. Clara férje halála után [[Johannes Brahms]] jó barátja lett, akit tanácsaival segített a komponálásban. Brahms 1853-ban látogatta meg először a Schumann házaspárt, akik egyből befogadták. Az ifjú Brahms, ekkor reménytelen szerelmet táplált Clara iránt, ami csak később szelídült tartós és mély barátsággá. Az ifjú zeneszerző sokat tanult a tapasztalt és jól képzett zongoraművésznőtől.

Clara úgy próbált enyhíteni férje elvesztése miatt érzett fájdalmán, hogy belevetette magát a munkába. Európai koncertkörutakat szervezett, egészen 1891-ig. Ekkor adta utolsó hangversenyét. Közben 1878 és 1892 között a frankfurti [[konzervatórium]] tanára is volt. 1881-től elkezdte összerendezni és kiadni férje műveit, ez a vállalkozása 1893-ban fejeződött be. Élete utolsó éveiben hallási problémái voltak, egy idő után már nem is nagyon hallott semmit. 1896-ban halt meg Frankfurtban. Férje mellé temették el [[Bonn]]ban. Koncertkörútjai során [[Budapest]]en is többször fellépet (1858, 1866, 1868).