Főmenü megnyitása

Módosítások

a
jav.
Egy év múlva, 1669-ben Racine már a Bourgogne-társulat következő vezető színésznőjébe, Champmeslébe szeretett bele, mellette élte át a szerelmi szenvedély és a féltékenység kínjait, amelyek aztán elkövetkező drámáiban is nagy szerepet játszanak. Természetes, hogy ebben az időszakban került legtávolabb régi janzenista tanáraitól, attól a vallásos világnézettől, amelyet tőlük az apátságban elsajátított, nyíltan is ellenük fordult, teljesen a királyi udvar miliőjének vonzásában élt, ebben a miliőben születtek legnagyobb drámái, amelyeket sorozatosan mindig nagy sikerrel adtak elő.
 
1667-től 1674-ig bezárólag szinte minden évben ír egy sikeres drámát. Ezután két év maradt ki, 19751775-19761776, majd 19771777-ben jelentkezett életének legjelentősebb drámájával, a Phaedra cíművel. Ez időtájtól Jean Racine és XIV. Lajos király kapcsolata elhidegült. Racine visszavonult az udvartól, példás családi életet élt és történetírói munkásságot folytatott, míg nem 1689-ben és 1691-ben egy-egy igen figyelemre méltó vallásos drámával jelentkezett, az [[Eszter (Racine)|Eszterrel]] és az Atáliával. Élete végén kibékült fiatal korának tanító mestereivel, a janzenistákkal, a janzenisták nagyra értékelték Racine Phaedra c. drámáját. Racine meghagyta, hogy a Port-Royalban temessék el. Ott el is temették 1699-ben, majd 1711-ben földi maradványait több más hírességével együtt (pl. [[Pascal]]) a Saint-Étienne-du-Mont templomban helyezték el. A janzenisták üldöztetése, szétszórása miatt változtatták meg Jean Racine nyughelyét, ezzel mintegy szimbolikusan a katolikus abszolút monarchiához tartozónak ítélve őt, holott épp a janzenizmus és az abszolút monarchia berendezkedésének morális elemzése tette őt Franciaország nagy drámaírójává.
 
== Jean Racine hatása Franciaországban ==
== Drámái ==
[[File:Oeuvres de Racine Bruxelles.jpg|bélyegkép|jobbra|Jean Racine művei. 1. köt. Címoldal, [[Brüsszel]], 1700.]]
* A testvér-ellenfelek (La Thébaïde ou les Frères ennemis), bemutatva 1664. június 20. Petit-Bourbon palota (Ford. [[Jékely Zoltán]])
* Nagy Sándor (Alexandre le Grand), bemutatva 1665 december 4. Théâtre du Palais-Royal (Ford. [[Rába György]])
* Andromaché (Andromaque), bemutatva 1667 november 17. [[Louvre]]-palota (Ford. [[Szabó Lőrinc]])