„Martinus Veltman” változatai közötti eltérés

a
→‎Életrajza: kieg, korr, eliras jav., link
a (→‎Életrajza: kurzív és fett tartalmú zárójelek javítása,)
a (→‎Életrajza: kieg, korr, eliras jav., link)
== Életrajza ==
 
Martinus Veltman 1931-ben Hollandia déli részén fekvő WaalwijkbanWaalwijkben (ejtsd: valvejk) egy általános iskola igazgatójának negyedik gyerekeként jött világra, összesen hatan lettek testvérek. Műszaki iskoláztatásra gondolt, de a középiskolai fizikatanára javaslatára egyetemre adták: az [[Utrechti Egyetem]]re, mivel az volt vonattal elérhető, arra futotta pénzük. Akkoriban hollandiaHollandia déli részéből kevesen kerültek egyetemre. Naponta 90 percet ingázott mindkét irányban.
 
Az egyetemi oktatás akkoriban nem volt túl érdekfeszítő: a [[II. világháború]] alatt számtalan kiváló fizikus hagyta el az országot vagy meghalt. A harmadik év után költözött be Utrechtbe. Szülei nem igazán tudták pénzzel ellátni, ezért mellette dolgozott, például előadásjegyzeteket gépelt. Ennek ellenére boldog élete volt.
 
Az első három év alatt teljesítménye közepes volt. A kandidátusi[[kandidátus]]i vizsgát három helyett öt év alatt tette le. Ezután került a kezébe egy népszerű könyv a [[relativitáselmélet]]ről, melyről eddig nem beszéltek nekik az egyetemen. Ezt követően kezdett komolyabban tanulni. Mivel tanárhiány volt a középiskolákban, nem volt nehéz részállást találnia.
 
A kandidátusi vizsga után kísérleti fizikusként kezdett, orvosi fizikával és tömegspektrometriával foglalkozott, de hamar rájött, hogy az ő területe az [[elméleti fizika]].
 
[[1955]]-ben a [[Van Der Waals]] laboratóriumban kapott állást [[Amszterdam]]ban egy kísérleti fizikus mellett, aki a nagynyomású fizikával foglalkozott. A feladata a könyvtár üzemeltetése volt. Ebben az időben került kapcsolatba az amszterdami elméleti fizika intézet tagjaival, de azok [[szilárdtestfizika|szilárdtest-fizikával]] foglalkoztak, ami őt különösebben nem érdekelte.
 
Amikor visszatért Utrechtbe ''Leon Van Hove'' mellé, akit ő kiváló előadónak tartott, önkéntesen vállalkozott, hogy hivatalos feljegyzéseket csinál az előadásairól. 1956-ban végezte el az egyetemet, amely után katonának kellett bevonulnia két évre. Mikor 1955-ben visszatért leszerelt, Van Hove egy [[PhD]] hallgatót adott mellé, akivel igazi elméleti fizikát csinálhatott.
 
Mivel Van Hove, ahogy mindenki az egyetemen, [[statisztikus fizika|statisztikus mechanikával]] foglalkozott, némi gondot jelentett, hogy Veltman [[részecskefizika|részecskefizikával]] szeretett volna foglalkozni. Ezekben az időkben az európai egyetemeken nem folytak részecskefizikai kutatások, úgyhogy általában részecskefizikából csupán kéthetes iskolákat tartottak különböző egyetemeken nemzetközileg ismert oktatók. Ilyen iskolákban ismerkedett meg többek között [[Sheldon Glashow|Glashow]]-val és [[Nicola Cabbibo]]val is.
 
1960-ben lett Van Hove az európai nagyenergiájú laboratórium, a [[CERN]] elméleti osztályának igazgatója, ahová 1961-ben követte. Közben 1960-ban megházasodott.
 
Eleinte kissé elveszettnek érezte magát a CERN-ben, mert az elemi részecskefizikai tudása elég felszínes volt. Ezért inkább térelméleti problémákkal foglakozott, konkrétan nem stabil részecskékkel. A kísérleti fizika közelébe a [[Richard Feynman|Feynman]]-tanítvány [[Sam Berman]] hatására került, aki a CERN-es neutrínókísérletekkel[[neutrínó]]kísérletekkel kapcsolatos számításokra biztatta, mely Veltman diplomamunkájának második felét adta. Berman eredetileg egy hirdetést írt ki: "Ha nincs más dolgod, és nem akarsz az utcán lófrálni, akkor kopogtass az ajtómon." Ezt tette meg Veltman.
A feladat a CERN-es [[neutrínó]]kísérletbelineutrínókísérletbeli [[vektorbozon]] keletkezés [[Coulomb-korrekció]]jának kiszámítása volt.
 
[[1963]]-ban védte meg a disszertációját ''(Intermediate particles in S-matrix theory and calculation of higher order effects in the production of intermediate vector bosons.)''
 
[[Fájl:John Bell (left) and Martinus Veltman (right) discussing Physics at CERN.jpg|bélyegkép|John Bell és Martinus Veltman (jobbra) fizikáról beszélgetnek a CERN-ben]]
 
Eközben a CERN-ben felszerelték a neutrínó-kísérletet, és Veltmant kérték fel, hogy a vektorbozonok keletkezéséről beszéljen. Nagyon hamar jó barátokká váltak [[Carlo Bernardini|Bernardinivel]]vel, a csoport vezetőjével, aki megkérte Veltmant aza kísérlet kiértékeléséhez szükséges kiterjedtebb számítások elvégzésére. Ehhez hasonló számítógépes számításokat már végzett [[Tsung-Dao Lee|Lee]], Markenstein és [[Chen Ning Yang|Yang]]. Mikor Lee a CERN-be érkezett, Veltman kihasználta az alkalmat, hogy elkérje a programot, amit Lee elutasított. Megkérdezte, tud-e valami tanáccsal szolgálni, amelyre azt mondta: "Ne hibázz!".
 
Elindult a kísérlet. Mivel a kísérletből nem sok látványos eredmény jött ki, ezért egy idő múlva csak Veltman és Bernardini figyelték az ábrákat. Emiatt lett Veltman az 1963-as [[Brookhaven National Laboratory|Brookhaveni]] konferencián a kísérlet előadója. Ebben az időben lett életreszóló barátja [[Melvin Schwartz]] és [[Telegdi Bálint]], a két kísérleti fizikus.
1966-ban visszatért az Utrechti Egyetemre az elméleti fizika professzoraként, és igyekezett behozni a részecskefizikát az egyetemre, ami sikerült is neki. Egy darabig a Physical Review szerkesztője is volt.
 
A RocefellerRockefeller Egyetemen való egy hónapos 1968-as látogatás hozott fordulatot a tudományos karrierjében. A nyugodt körülmények és Amerikában élő holland kollégájának, [[Abraham Pais]]nak értékes tanácsai tették lehetővé, hogy vállalkozzon arra, amiért később a [[Nobel-díjatdíj]]at kapta.
 
1969-től több hallgató munkáját vezette, többek között a vele együtt Nobel-díjban részesített [[Gerardus 't Hooft]]ét. Csoportja egyre ismertebb lett. Emellett volt ereje oktatási reformok végrehajtására is.
Még pár évig együtt dolgoztak 't Hoofttal, majd elsodródtak egymás mellől, mivel eltérő dolgokon dolgoztak.
 
1981 és 1996 között a [[Michigani Egyetem]]en dolgozott az [[Egyesült Államok]]ban, a spanyol [[Madridi Egyetem]]mel tartott jelentősebb kapcsolatot. Gyermekei nem jöttek vissza az esős Hollandiába, amerikábanAmerikában maradtak.
 
Nyugdíjazásakor visszatértek feleségével Bilthovenbe, a faluba, ahol 1981 előtt éltek.