„Hévízi-forrásbarlang” változatai közötti eltérés

A két különböző hőmérsékletű víz keveredése révén alakult ki a forrásnyíláson át kijutó, a kráter vizét pótló 38,8 °C-os hőmérsékletű [[magyarország gyógyvizei|gyógyvíz]]. A melegvíz feltörési pontja körül sárgásan, fémesen csillogó, néha több kilogramm súlyú [[markazit]]gumók, -tömbök kerültek elő, amelyek felszínét a forrás mozgó homokja sokszor fényesre csiszolta. Ugyanitt, a legerősebb vízáramlási pontokon a falakat három centiméter vastag, világosbarna színű, kocsonyás bevonat fedi, amely a melegkedvelő [[sugárgomba]] fajok és más [[baktériumok]] társulásából áll. A barlang mennyezetéről hosszú, fehér fonalak, valószínűleg szintén baktériumok lógnak le, míg a kráter meredek falán, ahol a melegvíz a felszínre áramlik, kb. 3–4 m szélességben fonalas [[cianobaktériumok|kékmoszatok]] találhatók. A búvárok a kráter falán több helyen a 26-30 °C-os vízben egy két négyzetméter felületet borító édesvízi [[szivacsok|szivacsot]] fedeztek fel. A VITUKI megbízásából vízmintákat vettek a hideg és a meleg vízből, amelyek abszolút [[kronológia]]i vizsgálatával megállapították, hogy azok 8, illetve 12 ezer évesek. Ennyi idő telt el azóta, hogy a [[jégkorszak]] végén a felmelegedés hatására elolvadó jégsapkák vizéből keletkezett csapadék lehullott a [[Bakony]] területén, leszivárgott a mélybe, ásványi alkotókban dúsult, majd gyógyvízként a felszínre tört. Nem véletlen, hogy a Hévízi-tó gyógyhatásának megőrzéséért a következő években tovább folytatódtak a víz alatti kutatások, amelynek során kb. 300 óra összes merülési idővel sikerült pontosan feltérképezni a forráskráter minden ember számára járható üregét. Tisztázták, hogy a forrásbarlangon kívül a kráter nyugati falán csőszerű barlangjáratok vannak, amelyek alját 15–20 cm vastag iszapréteg borítja. Még [[1972]]-ben az első üregbe 25 m-t, a másodikba 17 m-t, a harmadikba 15 m-t tudtak beúszni. Elágazásokat sehol sem találtak, s a járatok elszűkülve tovább folytatódtak.

A Hévízi-forrásbarlang további tudományos célú kutatásai [[1977]]. [[október 30.|október 30-án]] megszakadtak. Az eddigi feltárás vezetője, [[Plózer István]] és társa, [[Páli Ferenc]] az egyik barlangi merülés közben a megbeszélt időpontra nem tért vissza, s az értük induló [[mentőbúvár]]ok már csak a holttestüket tudták a felszínre szállítani.

 

[[Kategória:Magyarország barlangjai|Hevizi]]