„Mutinai háború” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Xia (vitalap | szerkesztései) a infobox jav. AWB |
|||
34. sor:
Gallia Cisalpina helytartóságát eredetileg az év egyik [[praetor]]a, [[Decimus Iunius Brutus Albinus]] kapta meg, de Antonius elérte, hogy egy népgyűlés a tartományt neki adja, Brutust pedig [[Macedonia|Macedoniával]] kárpótolja. Brutus azonban, miután Antonius felszólította a csere végrehajtására, nem volt hajlandó a [[provincia]] átadására, hanem a Róma felé vonulást tettetve három [[legio|legiójával]] és nagy számú [[gladiátor]]ral elsáncolta magát Mutinában, ahol a helyi készleteket elkobozva hosszú ostromra rendezkedett be. Antonius, akinek négy legio mellett jelentős számú segédcsapat és testőrség állt a rendelkezésére, ostrom alá vette a várost.
A Kr. e. 43 első napjaiban összeülő [[senatus]] mind Antoniust, mind a magát önkényesen társává kikiáltó [[Publius Cornelius Dolabella|Publius Cornelius Dolabellát]] elítélte, és a Caesar-gyilkosoknak, [[Marcus Iunius Brutus]]nak és [[Caius Cassius Longinus]]nak hatalmas erőket szavazott meg Macedonia és [[Syria]] kormányzósága mellett. Az év két consulja, [[Aulus Hirtius]] és [[Caius Vibius Pansa]] közben megkezdte a készülődést Antonius ellen: előbbi a propraetori rangra emelt Octavianus seregeinek társvezére lett, utóbbi pedig új erők toborzásába fogott. Hirtius és Octavianus öt legiója – kettő Antoniustól állt át, kettőt a veteránok közül toboroztak, egyet pedig újoncok alkottak – felvonult ugyan Mutina elé, de Pansa nélkül nem merték lerohanni Antoniust, így csak kisebb lovascsetepatékra került sor a két ellenfél között. Ugyanekkor Antonius egy híve, [[Publius Ventidius Bassus]] három legiót toborzott az [[Adriai-tenger]] partvidékén, de Hirtiusék erői elzárták az egyesülés útját, így Bassus nem avatkozott a harcba. Az elméletileg Antonius mellett kiálló, Galliát és Hispaniát igazgató hadvezérek ([[Lucius Munatius Plancus|Plancus]], [[Caius Asinius Pollio|Pollio]] és [[Marcus Aemilius Lepidus (triumvir)|Lepidus]]) szintén nem
Idő közben híre jött Pansa közeledésének, aki négy [[cohors]]nyi erőt gyűjtött; Hirtiusék [[Decimus Carfulenus]] (vagy Carsuleius) vezetésével egy legiót és Octavianus praetori cohorsát külték a fogadására a hegyszorosokba. Ezeken át is tudtak vonulni, ám a Mutina felé vezető utat szegélyező mocsarakban Antonius nádasban rejtőző katonái várták őket. [[április 15.|Április 15]]-én itt került sor a [[Forum Gallorum-i csata|Forum Gallorum-i csatára]], amelyben Octavianus praetori cohorsa felmorzsolódott, Pansa újoncai pedig megfutamodtak, amikor a consult eltalálta egy lándzsa az ágyékán. Ezt látva Carfulenus is visszavonult képzett emberei élén, Antonius pedig az újoncok után nyomulva körükben is vérfürdőt rendezett. Úgy tűnt, hogy a csata Antonius diadalával ért véget, ám délután megérkezett a kb. 11 kilométerrel távolabb táborozó Hirtius egy pihent legiója élén, és szétverte a kifáradt ellenfelet. Antonius ezután megmaradt csapataival védekezésre rendezkedett be, miközben remélte, hogy Brutus immár jó ideje éhező mutinai alakulatai rövidesen megadják magukat. Hirtius és Octavianus azonban azzal, hogy megpróbálta áttörni az ostromgyűrűt, kierőszakolta az új összecsapást ([[mutinai csata]], [[április 21.]]). A harcban Antonius érzékeny veszteségeket szenvedett, és bár Hirtius elesett és elveszett táborát sikerült visszafoglalnia, úgy döntött, hogy felhagy az ostrommal, és elvonult északnyugat felé. A [[Bologna|Bononiába]] szállított Pansa a mutinai csata másnapján belehalt sérülésébe.
| |||