„Stéphane Grappelli” változatai közötti eltérés

* 1971-ben megismerkedett [[Yehudi Menuhin]]nal, akivel több különleges duettet játszottak lemezre. Az együttes munkát Menuhin később úgy jellemezte: ''„Grappelli olyan, mint azok a zsonglőrök, akik tíz tányért feldobnak és mindet elkapják.”''

* a legnagyobb dzsessz-zenészekkel játszott együtt, Duke Ellingtonnal, Glenn Millerrel, [[Oscar Peterson]]nal vagy éppen [[Miles Davis]]szel, de zenélt együtt [[Paul Simon]]nal és David Grismannal is.

* szenzációs sikert aratott az 1973-as Cambridge Folk Festivalon is, ahol Diz Disley és Denny Wright kíséretében szerepelt.

* a 80-as években és a 90-es évek elején folyamatosan turnézott, Európától a [[Távol-Kelet]]en át az [[Egyesült Államok]]ig a világ számos pontján koncertezett óriási sikerrel. Közben sok lemezfelvételt is készített, játszott többek közt Jean-Luc Ponty-val, Gary Burton-nel, Martin Solal-lal és Earl Hines-szal, de a western swing hegedűssel, Vassar Clements-szel is készített közös albumot Together At Last címmel.

* 1994-ben, 86. születésnapján a még mindig aktív hegedűvirtuóz Grappelli a londoni [[Barbican Hall]]ban koncertezett.

* páratlan karrierjének elismeréseként megkapta a francia becsületrendet

* 1995-ben beválasztották a [[Jazz Hall of Fame]]-be, a világ legjelentősebb dzsesszhírességei közé.

* 1997-ben életművéért [[Grammy-díj]]jal jutalmazták.

* Stéphane Grappelli and Django Reinhart the Gold Edition (1934 to 1937, copyright 1998)

* Bill Coleman with Django and Stéphane Grappelli 1936 to 1938 (released 1985, DRG Records)

* Djangoly: Django Reinhardt the gypsy genius (1936-1940)

* Unique Piano Session Paris 1955 (1955, Jazz Anthology)

* Improvisations (1956, Paris)

* Afternoon in Paris (1971, MPS)

* Manoir de Mes Reves (1972, Musidisc)

* Homage To Django (1972, released 1976 Classic Jazz)

* Satin Doll (1975, Vanguard)

* Shades of Django (1975, MPS)

* Stéphane Grappelli and Cordes (1977, Musidisc)

* Live at Carnegie Hall (1978, Signature)

* Stéphane Grappelli (PYE)

* Stéphane Grappelli and Joe Venuti: Venupelli Blues (1979, Affinity)

* Young Django (1979, MPS)

* Sonny Lester Collection (1980, LRC)

* Vintage 1981 (1981, Concord)

* Diz Disley Live at Carnegie Hall (1983, Dr Jazz)

* 85 and Still Swinging (1983, Angel)

* Grappelli Plays George Gershwin (1984, Musidisc)

* Just One Of Those Things (1984, EMI Studios)

* Martin Taylor: We've Got The World on a String (1984, EMI)

* Stuff Smith: Violins No End (1984, Pablo)

* Fascinating Rhythm (1986, Jazz Life)

* Live in San Francisco (1986, Blackhawk)

* Stéphane Grappelli Plays Jerome Kern (1987, GRP)

* The Intimate Grappelli (1988, Jazz Life)

* Jazz 'Round Midnight (1989, Verve)

* Jean-Luc Ponty Violin Summit (1989, Jazz Life)

* How Can You Miss, & Louis Bellson és Phil Woods (1989, Rushmore)

* Oscar Peterson Skol (1979, released 1990 Pablo)

* Stephane Grappelli in Tokyo (1991, A & M records)

* Bach to [[The Beatles]] (1991, Academy Sound)

* Stéphane Grappelli 1992 Live (1992, Verve)

* Michelle Legrand (1992, Verve)

* Martin Taylor Reunion (1993, Linn Records)

* Jazz Masters (20+-year compilation, 1994, Verve)

* Stéphane Grappelli Live at the Blue Note (1996, Telarc Jazz)

* Parisian Thoroughfare (1997, Laserlight)

* Stéphane Grappelli és Hubert Clavecin: Dansez Sur Vos Souvenirs (Musidisc)

* Violin Summit: Stéphane Grappelli, Stuff Smith, Svend Asmussen, Jean-Luc Ponty (1967, Polygram)

* Stéphane Grappelli és Barney Kessel: Remember Django (1969, Black Lion)

* Stéphane Grapellli és Paul Simon: Hobo's Blues (Columbia 1972)

* Stéphane Grappelli és Barney Kessel: Limehouse Blues (1972, Black Lion)

* Stéphane Grappelli és Gary Burton: Paris Encounter (1972, Atlantic)

* Menuhin és Grappelli Play Berlin, Kern, Porter és Rodgers & Hart (1973 to 1985, EMI)

* Stéphane Grappelli és Oscar Peterson (1973, Musicdisc)

* Stéphane Grappelli és Baden Powell: La Grande Reunion (1974, Accord)

* Stéphane Grappelli és Yehudi Menuhin: Jealousy (1975, EMI)

* Stéphane Grappelli és The George Shearing Trio: The Reunion (1977, MPS)

* Stéphane Grappelli és Martial Solal (1980, MPO)

* Stéphane Grappelli és David Grisman Live (1981, Warner Brothers)

* Stéphane Grappelli & Marc Fosset Stephanova (Concord Jazz, 1983)

* Stéphane Grappelli és Toots Thielemans: Bringing it Together (1984, Cymekob)

* Stéphane Grappelli és Helen Merrill (1986, Music Makers)

* Stéphane Grappelli és Martial Solal: Olympia 1988 (1988, Atlantic)

* Stéphane Grappelli és Jean-Luc Ponty: Compact Jazz (1988, MPS)

* Stéphane Grappelli és Joe Venuti: Best of Jazz Violins (1989, LRC)

* Stéphane Grappelli és Yo Yo Ma: Anything Goes (1989)

* Stéphane Grappelli és L. K. Subramaniam: Conversations (1992, Milestone)

* Stéphane Grappelli és Claude Bolling: First Class (1992, Milan)

* '''[[Illényi Katica]]''' '''''Jazzy Violin''''' c. lemezén (2007) a hegedűművész olyan felvételeket ad elő, amelyeket Stéphane Grappellitől hallott először, s az ő játéka inspirálta arra, hogy az addig tanult komolyzenei tudását kiszélesítse. A Zeneakadémiát végzett művésznő e dzsesszalbummal tiszteleg Stéphane Grappelli előtt és állít emléket neki. Ezen a korongon Illényi Katica felidézi azt a stílust hegedűn, mellyel Grappelli egyedülállóan meghódította a világot.

* a '''Hot Club of Hungary''' zenekar Django Reinhardt és Stéphane Grappelli híres zenekarának, a legendás Hot Club de France-nak nyomdokain haladva a "manouche swing" jeles képviselőivé váltak. A manouche swing arra a műfajra utal, amely másként sinto swing vagy gypsy swing néven ismert. Ez a múlt század első felének zenei felfogása, amely éppen a fent említett zenekar működésében teljesedett ki.