Főmenü megnyitása

Módosítások

a
250-210 millió évvel ezelőtt, a [[triász]] időszak közepén a terület 100 méter mély, szubtropikus tengermedence volt. Kis kiterjedésű, legfeljebb 6-10 kilométeres szélességű. Legtöbbször a [[Tethys-óceán]] lefűződött [[brakk]]ja, de időnként élő kapcsolatba is került vele. Ezt az [[őslénytan]]i anyag ''pelágikus'' (nyíltvízi) alakjai bizonyítják, amelyek szárazföldi úton nem kerülhettek a medencébe (ilyen például a [[Birgeria]] nevű sugarasúszójú [[halak|hal]]). A Tethysszel való kapcsolat azonban geológiai adatokkal egyelőre nem igazolható, mert minden oldalról csak [[alga]]padok és parti képződmények ismertek, amelyek körülveszik ezt a területet.
 
Az [[Anoxia|anoxikus]] fenékvizekben a tengeraljzatot finomszemű [[iszap]] borította be, amelyben fennmaradtak az élőlények [[fosszília|fosszíliái]]. Az anoxia valószínűleg a brakkjellegből adódott, és hozzájárult a jó megtartású őslénytani leletekhez. Az iszap a későbbiekben erős rétegterhelés hatására [[iszapkő]]vé, helyenként [[homokkő]]vé alakult (a kiinduló [[üledékes kőzetek|üledék]] szemcseméretétől függően). Több helyen palásodott (enyhe ''metamorfózison'' ment át), az oxigénmentes bomlás következtében bitumenes tartalommal. Az aljzat nagyon laza lehetett, vagy az üledék folytonosan mozgatott és bőséges utánpótlással rendelkező, mert az elpusztult állatokat hamar be kellett borítani ahhoz, hogy ne bomolhasson el. Az elbomlott tetemek csontjai nem maradtak volna ennyire egyben. A bomlást ezenkívül akadályozta, hogy az [[aerob]] rothasztó [[baktériumok]] az oxigénszegény, vagy éppen oxigénmentes vízben nem éltek meg. Az egész triász korú üledékes összletnek ''meridei homokkő formáció'' a neve.
 
A triász második felében az egész térség megsüllyedt, mélytengeri dolomitos, majd a [[jura (időszak)|jura időszakban]] vörös [[Ammoniteszek|ammoniteszes]] [[mészkő]] keletkezett.
96 247

szerkesztés