„Tipitaka” változatai közötti eltérés

egy bájt hozzáadva ,  11 évvel ezelőtt
nincs szerkesztési összefoglaló
1. Vinaja-pitaka (fegyelem kosara), amely a szerzetesi élet szabályainak gyűjteménye. Tárgyalja a vétségeket, azok megvallásának módját (pl. a tett nyilvános beismerését) és a szabály megszegésének következményeit, valamint a szerzetesek és az apácák mindennapi életének szabályait. Minden szabálynál szerepel egy történet is, amely a szabály eredetét mutatja be. Így szerepel benne számtalan legenda a [[Buddha]] életéről ([http://www.szakja.hu/magyar/Buddha/Buddhatanit.html tanítóútjának kezdetéről], [http://www.szakja.hu/magyar/Buddha/Buddhaellen.html ellenfeleiről], [http://www.szakja.hu/magyar/Buddha/Beszedek/tankerek.html alapvető tanításáról]) is.
 
2. Szutta-pitaka (prédikációk kosara), Buddha beszédeit tartalmazza, a Tipitaka legjelentősebb, irodalmi szempontból legértékesebb része. Öt gyűjteményből áll: Díghanikája (hosszú gyűjtemény), 34 hosszú beszéd, amelyek közül a legfontosabb a [http://www.szakja.hu/magyar/Buddha/Buddhahalal.html Maháparinibbána-szutta] (nagy beszéd az örök [[nirvána|nirvánába]] jutásról, t. i. Buddha haláláról); Maddzshima-nikája (középső gyűjtemény), 152 beszéd, köztük vannak a legrégebbi és legszebb, valóban Buddhától származó prédikációk; Szanjutta-nikája (csoportosított gyűjtemény), 2889 dogmatikai fejtegetés és legenda; Anguttara-nikája (dolgok felsorolása növekvő sorrendben) „mi az egy", „mi a kettő" stb. felépítésű dogmatikai felsorolás; Khuddaka-nikája (rövid gyüjteménygyűjtemény), 15 különböző műfajú gyűjtemény (nem prédikációk) összefoglalása: vallásos versek, bölcs mondások, állatmesék stb.
 
3. Abhidhamma-pitaka (hittételek kosara), dogmatikai fejtegetéseket, illetve meghatározásokat tartalmazó gyűjtemény.
 
A prédikációk formája próza, néha verses lezárással, stiláris felépítésük kötött. Bevezető mondatuk az évszázadokon át történő szóbeli hagyományozásra utal: „Így hallottam. Egyszer a Magasztos (itt és itt) tartózkodott"; ezután vagy kérdéssel fordult valaki Buddhához, és ő válaszolt, vagy Buddha fordult tanításával az összegyűlt szerzetesekhez. Nyelve, a páli, a hindu papság hivatalos nyelvével, a [[szanszkrit]]tal egyetemben egy fajta [[lingua franca|lingua franca]] volt a korban, nem egy népcsoport által beszélt, de sokak által értett "szent nyelv".<ref>[http://a-buddha-ujja.wikidot.com/pali-tartalom Ruzsa Ferenc: A páli nyelv]</ref>
 
== Hivatkozások ==