„Constantin Meunier” változatai közötti eltérés

Már 15 éves korának betöltése előtt megkezdte tanulmányait a Brüsszeli akadémián, emellett pedig három évig [[Charles Auguste Fraikin]] szobrász segédjeként dolgozott. [[François-Joseph Navez]] festőművész mellett csaknem nyolc évig dolgozotttanult. A festészet láthatóan jobban megtetszett neki, mindmint a szobrászat, mert a következő 30 évben szinte csak festészettel és rajzzal foglalkozott.

1982 októberében belga állami megbízással utazott [[Sevilla|Sevillába]], ahol 1983 áprilisáig maradt. Másolatot kellett készítenie [[Pedro Campaña]] festményéről (Levétel a keresztről). Emellett sok színes, hangulatos képet festett az [[andalúzia]]i élet jeleneteiről. Ott találkozott [[Théo van Rysselberghe]], [[Frantz Charlet]] belga és [[Dario de Regoyos]] spanyol festővelfestőkkel is, akik átutazóban voltak [[Marokkó]]ba.

[[File:Dokwerker2.JPG|bélyegkép|balra|260px180px|Dokkmunkás szobra Antwerpenben]]

[[Camille Lemonnier]] megbízásából és sor illusztrációt készítettte a Belgium bányavidékeiről szóló kötetéhez. Munkája során ellátogatott egy sorszámos bányába, kohászati ózembeüzembe, üveggyárba. A korableikorabeli munkásosztály nehéz élet döntő hatással volt munkásságára. A kor szociális mozgalmai is hozzájárultak ahhoz, hogy Meunier ezután teljesen a [[szocialista realizmus]] felé fordult, megalkotva annak saját, spontán, nyugatias változatát. [[1880]]-ban egy [[gent]]i kiállításon nagy sikert aratott a munkások életét ábrázoló festményeivel.

1884-ben újra a szobrászatszobrászatra felé fordultösszpontosított, ezt a kifejezési formát alkalmasabbnak vélve a munkások nehéz életének ábrázolására. Az [[antwerpeni kikötő]]ben is tanulmányozta a rakodómunkások erőfeszítéseit. Ennek az eredménye az egyik legismertebb szobra, amely ma is [[Antwerpen]] központjában áll.