„Constantin Meunier” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Nincs szerkesztési összefoglaló
Nincs szerkesztési összefoglaló
1. sor:
{{építés alatt}}
'''Constantin Émile Meunier''' ([[Etterbeek]] ([[Brüsszel]]), [[1831]]. [[április 12.]] – [[Ixelles/Elsene]] ([[Brüsszel]]), [[1905]]. [[április 4.]]) belga szobrász, festő és grafikus volt.
 
== Tanulmányai ==
[[File:Café del Buzero, Sevilla.jpg|bélyegkép|jobbra|260px|Sevillai kávéház]]
Már 15 éves korának betöltése előtt megkezdte tanulmányait a Brüsszeli akadémián, emellett pedig három évig [[Charles Auguste Fraikin]] szobrász segédjeként dolgozott. [[François-Joseph Navez]] festőművész mellett csaknem nyolc évig dolgozotttanult. A festészet láthatóan jobban megtetszett neki, mindmint a szobrászat, mert a következő 30 évben szinte csak festészettel és rajzzal foglalkozott.
 
Első önálló festményei húsz éves korában vallási témájúak voltak, ilyen művei ma is több templomban megtalálhatóak.
 
1982 októberében belga állami megbízással utazott [[Sevilla|Sevillába]], ahol 1983 áprilisáig maradt. Másolatot kellett készítenie [[Pedro Campaña]] festményéről (Levétel a keresztről). Emellett sok színes, hangulatos képet festett az [[andalúzia]]i élet jeleneteiről. Ott találkozott [[Théo van Rysselberghe]], [[Frantz Charlet]] belga és [[Dario de Regoyos]] spanyol festővelfestőkkel is, akik átutazóban voltak [[Marokkó]]ba.
 
== Munkások ==
[[File:Dokwerker2.JPG|bélyegkép|balra|260px180px|Dokkmunkás szobra Antwerpenben]]
[[Camille Lemonnier]] megbízásából és sor illusztrációt készítettte a Belgium bányavidékeiről szóló kötetéhez. Munkája során ellátogatott egy sorszámos bányába, kohászati ózembeüzembe, üveggyárba. A korableikorabeli munkásosztály nehéz élet döntő hatással volt munkásságára. A kor szociális mozgalmai is hozzájárultak ahhoz, hogy Meunier ezután teljesen a [[szocialista realizmus]] felé fordult, megalkotva annak saját, spontán, nyugatias változatát. [[1880]]-ban egy [[gent]]i kiállításon nagy sikert aratott a munkások életét ábrázoló festményeivel.
 
1884-ben újra a szobrászatszobrászatra felé fordultösszpontosított, ezt a kifejezési formát alkalmasabbnak vélve a munkások nehéz életének ábrázolására. Az [[antwerpeni kikötő]]ben is tanulmányozta a rakodómunkások erőfeszítéseit. Ennek az eredménye az egyik legismertebb szobra, amely ma is [[Antwerpen]] központjában áll.
 
1887-ben Borinage-ban járt, amikor egy 170 léletet követelő metánrobbanás történt a bányában. Meunier tanúja volt a tragikus jelenetnek, amikor egy anya felismerte fiát az áldozatok között. Életének hátralévő két évtizedében alkotásait már kizárólag a munkásoknak szentelte. 1889-ban alkotta meg azokat a szobrait, amelyek a később Brüsszelben felállított, „A munka emlékművét” díszítik.