„Constantin Meunier” változatai közötti eltérés

1982 októberében belga állami megbízással utazott [[Sevilla|Sevillába]], ahol 1983 áprilisáig maradt. Másolatot kellett készítenie [[Pedro Campaña]] festményéről (''Levétel a keresztről''). Emellett sok színes, hangulatos képet festett az [[andalúzia]]i élet jeleneteiről. Ott találkozott [[Théo van Rysselberghe]], [[Frantz Charlet]] belga és [[Dario de Regoyos]] spanyol festőkkel is, akik átutazóban voltak [[Marokkó]]ba.

[[Camille Lemonnier]] megbízásából és sor illusztrációt készítettte– a Belgium bányavidékeiről szóló kötetéhez – egy sor illusztrációt készített. Munkája során ellátogatott számos bányába, kohászati üzembe, üveggyárba. A korabeli munkásosztály nehéz élet döntő hatással volt munkásságára. A kor szociális mozgalmai is hozzájárultak ahhoz, hogy Meunier ezután teljesen a [[szocialista realizmus]] felé fordult, megalkotva annak saját, spontán, nyugatias változatát. [[1880]]-ban egy [[gent]]i kiállításon nagy sikert aratott a munkások életét ábrázoló festményeivel.

1887-ben Borinage-ban járt, amikor egy 170 léletetéletet követelő metánrobbanás történt a bányában. Meunier tanúja volt a tragikus jelenetnek, amikor egy anya felismerte fiát az áldozatok között. Életének hátralévő két évtizedében alkotásait már kizárólag a munkásoknak szentelte. 1889-ban alkotta meg azokat a szobrait, amelyek a később Brüsszelben felállított, „A munka emlékművét” díszítik.