Főmenü megnyitása

Módosítások

a
nincs szerkesztési összefoglaló
[[756]]-ban Szent Vitus ereklyéit a [[párizs]]i [[Saint-Denis-székesegyház|Saint-Denis bazilikába]] szállították, majd [[836]]-ban a [[corveyi apátság]]ba. [[1355]]-ben a fejét [[Prága|Prágába]] vitték és ott őrzik, a [[Szent Vitus-székesegyház|Szent Vitus dómban]], amelyet [[I. Vencel cseh fejedelem|Szent Vencel]] emeltetett a tiszteletére.
 
Vid, másként Vitus, Vida ifjú ókeresztény vértanú, a középkor végének kedvelt pártfogója, [[A tizennégy segítőszent|a tizennégy segítőszent]] egyike.
 
Mesébe hajló legendáját az [[Érdy-kódex]] mondja el. Már tizenkét éves korában megtagadja atyjának, hogy a bálványokat imádja. A fejedelem parancsára ütlegelni kezdik. A poroszlók, de az uralkodó keze is megbénul és csak Vid imádságára gyógyul meg. Vigasságtevők, szép leányzók hiába próbálják Videt hitétől eltántorítani, sőt utána angyalok szolgálnak neki. Angyal tanácsára tanítójával, Modestussal és dajkájával, Crescentiával elhajózik és egy lakatlan pusztában száll ki, ahol keselyű táplálja őket.
 
A császár fiát ördög szállja meg és azt erősítgeti, hogy ki nem megy, amíg Vid ki nem űzi. Fölkeresik, csakugyan elfuta őtőle az gonosz szellet. A hálátlan császár mégis bálványimádásra akarja kényszeríteni, majd az ellenkező Videt börtönbe veti. Itt az éjszakai sötétségben a tömlöcöt nagy világosság árasztja el, a láncok pedig maguktól esnek le róla.
53 648

szerkesztés