„Saverio Mercadante” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
aNincs szerkesztési összefoglaló
6. sor:
Mercadante édesapja korán megözvegyült, majd a házvezetőnőjével létesített élettársi kapcsolatot. A zeneszerző ennek, az akkoriban törvénytelennek számító, kapcsolatnak a gyermekeként látta meg a napvilágot 1795-ben a [[Bari]] melletti Altamura községben. Születési anyakönyvi kivonatában az szerepel, hogy a szülők neve ismeretlen, ennek következtében törvénytelen gyermeknek tekintették. Azonban ez a jogállás sok tekintetben kedvező volt a gyermekre nézve. Ennek köszönhette, hogy állami iskolába járhatott és így időben eltudta végezni tanulmányait. A Mercadante család 1806-ban költözött Nápolyba és mivel a kis Saverio tehetsége hamar megmutatkozott, hamar felmerült, hogy az itteni konzervatóriumban kellene folytatnia zenei tanulmányait. Egy akadálya volt ennek: az iskolába csak a nápolyi körzetben született gyerekeket vették fel. Egy ismerősük segítségével azonabn sikeresen megoldották ezt a problémát. A helyi [[plébános]] újra keresztelte születési idejeként 1797-et, születési helyeként pedig egy Nápoly melletti kisvárost jelölték meg.
 
A konzervatróiumban ''Fedele Fenaroli'' (1730-1818), ''Giovanni Furno'' (1748-1837), ''Giacomo Tritto'' (1733-1824) valamint ''Niccolò Zingarelli'' (1725-1837) zeneszerzők és zenészek voltak a mesterei. 1818-ban [[Gioacchino Rossini]] látogatta meg a nápolyi konzervatóriumot. Ekkor több hallgató is lehetőséget kapotkapott, hogy szerzeményeivel bemutatkozon a nagy mesternek. Mercadante két [[nyitány]]át adták elő, amik Rossini tetszését azonnal elnyerték. A nagy operaszerző állítólag a következő szavakat mondta Zingarellinek: „Kedves mester! Őszinte elismerésem tanítványához! Műveit hallgatva végiggondolhattam: ott kezdi alkotópályáját, ahol mi már befejeztük!”.
 
Mercadante Rossini ajánlásának köszönhette, hogy a következő évben a kor egyik legrangosabb operaháza a nápolyi ''San Carlo Színház'' bemutatta első operáját, a ''Herkules megdicsőülését''. Az iskola padot éppen csak elhagyó zeneszerző első operáját mindjárt egy neves esemény kapcsán vitték színre. Ez év augusztus 14-én ünnepelték [[I. Ferdinánd nápoly-szicíliai király]] legidősebb fiának, a későbbi I. Ferencnek 42. születésnapját, aki ekkor [[Calabria]] hercege volt. Öt nappal később az ő tiszteletére és jelenlétében mutatták be Mercadante művét. A darab nem maradt visszhang nélkül, de az igazi átütő sikert Mercadante számára az 1821-ben bemutatott hetedik operája az Elisio és Claudio hozta meg.