„Mjasziscsev M–4” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a eliras jav., link |
|||
3. sor:
|egyéb név =
|kép = Myasischev 3M Bison.JPG
|képaláírás =
|NATO-kód = Bison
|típus = [[bombázó|stratégiai bombázó repülőgép]]
19. sor:
==Története==
A repülőgépet a [[hidegháború]] idején az [[Amerikai Egyesült Államok]] területének támadására fejlesztették ki, röviddel a [[B–52]] megjelenése után. Az M–4, amely 2M típusjelzéssel is ismert, [[1953]]. [[január 20.|január 20-án]] repült először. A következő évben, 1954. május 1-jén a gépet a nyilvánosság előtt is bemutatták, amikor a május elsejei ünnepség során átrepült a Vörös tér fölött. 1956-ban állították szolgálatba a Szovjet Légierőnél. A gép gyenge teljesítménye (elégtelen hatótávolsága) miatt azonban alkalmatlan volt az eredetileg kitűzött feladatok végrehajtására, ezért az alapváltozatból mindössze néhány példány készült. Már az első repüléseket követően elkezdődött a továbbfejlesztése, amely elsősorban a hatótávolság növelését célozta. Az új, 3M (NATO-kódja: ''Bison-B)'' típusjelet kapott változat [[1956]]. [[március 20.|március 20-án]] repült először és 1958-ban állították szolgálatba. Az önvédelmi gépágyúval felszerelt tornyok számát az eredeti ötről háromra csökkentették a gép tömegének a csökkentése érdekében.
A Szovjet Légierőnek a teljesítmény növelése ellenére sem felelt meg a bombázó, mert a nagyobb hatótávolság ellenére sem volt képes az Egyesült Államok területének elérésére majd a visszatérésre. A Haditengerészeti Légierő részéről azonban komolyabb érdeklődés mutatkozott a 3M iránt, mert a hatótávolsága alapján megfelelt egy haditengerészeti felderítő repülőgéppel szembeni elvárásoknak, így a gépek többségét a haditengerészetnél állították szolgálatba.
28. sor:
==Szerkezeti kialakítása==
Hagyományos középszárnyas konstrukció. A hosszú és karcsú törzs kialakítása a hagyományos bombázókét követte. Elöl helyezkedett el a túlnyomásos pilótafülke, hátul és a törzs alsó, valamint felső részén a szintén túlnyomásos gépágyú-tornyok. A törzs nagy részét középen a bombatér tette ki. A szárnya erősen nyilazott. A szárnytőben helyezték el a négy darab –
==Fegyverzete==
Az alapváltozata 9 000 kg hagyományos vagy nukleáris bombateher szállítására volt képes a belső bombaterében. A
==Műszaki adatok (Mjasziscsev M–4)==
44. sor:
===Hajtóművek===
*Hajtóművek száma: 4 db
*
*Tolóerő: 85,75 kN
|