„Mjasziscsev M–4” változatai közötti eltérés

|képaláírás = MjasiscsevMjasziscsev 3M bombázó a monyinói repülőmúzeumban

A repülőgépet a [[hidegháború]] idején az [[Amerikai Egyesült Államok]] területének támadására fejlesztették ki, röviddel a [[B–52]] megjelenése után. Az M–4, amely 2M típusjelzéssel is ismert, [[1953]]. [[január 20.|január 20-án]] repült először. A következő évben, 1954. május 1-jén a gépet a nyilvánosság előtt is bemutatták, amikor a május elsejei ünnepség során átrepült a Vörös tér fölött. 1956-ban állították szolgálatba a Szovjet Légierőnél. A gép gyenge teljesítménye (elégtelen hatótávolsága) miatt azonban alkalmatlan volt az eredetileg kitűzött feladatok végrehajtására, ezért az alapváltozatból mindössze néhány példány készült. Már az első repüléseket követően elkezdődött a továbbfejlesztése, amely elsősorban a hatótávolság növelését célozta. Az új, 3M (NATO-kódja: ''Bison-B)'' típusjelet kapott változat [[1956]]. [[március 20.|március 20-án]] repült először és 1958-ban állították szolgálatba. Az önvédelmi gépágyúval felszerelt tornyok számát az eredeti ötről háromra csökkentették a gép tömegének a csökkentése érdekében.

Hagyományos középszárnyas konstrukció. A hosszú és karcsú törzs kialakítása a hagyományos bombázókét követte. Elöl helyezkedett el a túlnyomásos pilótafülke, hátul és a törzs alsó, valamint felső részén a szintén túlnyomásos gépágyú-tornyok. A törzs nagy részét középen a bombatér tette ki. A szárnya erősen nyilazott. A szárnytőben helyezték el a négy darab – oldalankétoldalanként kettő-kettő – [[Mikulin AM–3]] [[gázturbinás sugárhajtómű]]vet. Futóműve tandem elrendezésű. A két behúzható főfutó a törzs alatt egyvonalban helyezkedik el, a szárnyak végén pedig szintén behúzható támasztófutók vannak. A légiutántöltő változatoknál a kiegészítő üzemanyagtartályokat a bombatér helyére építették be.

Az alapváltozata 9 000 kg hagyományos vagy nukleáris bombateher szállítására volt képes a belső bombaterében. A robotrepülőgépek[[robotrepülőgép]]ek hordozására átalakított változat külső függesztményként négy db robotrepülőgépet szállíthatott a szárnyak alatt. Önvédelmi fegyverzetként 9 db [[NR–23]] 23 mm-es gépágyút, vagy hat db [[AM–23]] 23 mm-es gépágyúkat építettek be a törzs felső és alsó részén, valamint a törzsvégen elhelyezett öt db toronyban.

*HajtúműHajtómű típusa: [[Mikulin AM–3|Mikulin AM–3A]] gázturbinás sugárhajtómű