„Első germán hangeltolódás” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
bevjav |
|||
114. sor:
Hasonló hangeltolódások természetesen az indo-európai nyelvcsalád más ágaiban is végbementek (és végbemennek). A germán szókezdő ''*b'' (hoz: angol ''bear'') összefügg a latin ''*f''-fel ''(fero)'', a görög ''*ph''-val (φέρω ''fero''), a szanszkrit ''*bh''-val (bhárati), a szláv, balti és kelta ágban pedig szintén ''*b''-t találunk (брать ''braty'', ''berim'', ''beriu''). A germán szókezdő ''*f'' (hal: angol ''fish'') megfelelője a többi nyelvágban ''*p'' (latin ''piscus'', szláv пескарь ''peszkar''), a keltában pedig eltűnt ez a szókezdő hang (gél ''iasc'').
== Hangtörvényekkel szembeni ellenvetések ==
A hangtörvények és a nyelvcsaládos nyelvészeti elméletek már alapvető, definitív részét képezik a nyelvtörténeti kutatásoknak, ezért a hangtörvényeket általában ''nem illik'' megkérdőjelezni. A hangtörvényekkel azonban akadnak problémák, amelyeket a hangtörvényes nyelvészkedéssel szembehelyezkedők szerint általában lesöpörnek az asztalról.
Egy példa a B-P-F átmenethez: latin ''LAB''-i (=siklik), gót ''HLAUP''-an (=fut), ófelnémet ''LOUF''-an (=fut). E sorozatban azonban a hangtörvényeken felül a gót alak tűnik a legrégebbinek, míg a latin a legújabbnak. A gót alak szókezdő ''H'' hangzója mindkét másikból hiányzik (és azokból inkább lekopott, mint fordítva, és az ófelnémetben nem alakult át ''G''-vé), de a latin a legredukáltabb alak, ahonnan az ''U'' magánhangzó is kiesett. Ugyanakkor nem nagyon magyarázható, hogy az ófelnémet ''loufan'' miért nem változott tovább ''louban'' alakra, s lett ehelyett inkább a mai németben ''laufen''. A hangtörvények következetes alkalmazásával a mai németben a ''fut'' szó ''glo(u)ben'' alakú lenne. Ugyanakkor a latin szó jelentése is problémás.
A hangtörvények alkalmazhatóságával szemben megfogalmazott érvek szerint Jacob Grimm azért találhatott ilyen összefüggéseket, mert a nyelvekben ''egy időben'' létező [[szóbokor|szóbokrok]] mindig a mássalhangzóváz különböző vátozataival fejez ki apró jelentésbeli különbözőségeket, ezért az egymástól alig eltérő hangzóvázak a nyelv fejlődésének minden állomásában állandóan jelen vannak. A törvényszerűségeket mutató szóváltozások az egykorú szókészletekből ''önkényesen'' kiválogatott változatok alapján lehetséges.<ref>Götz László: ''Keleten kél a Nap''</ref>
== Lásd még ==
| |||