„Aurelio Brandolini Lippo” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
korr
1. sor:
'''Aurelio Brandolini Lippo''' (vaksága miatti mellékneve az „il Lippo") ([[Firenze]], [[1449]] k.]]) – [[Róma]], [[1497]]) Humanista,humanista Rétorrétor, [[Ágoston ágoston-rend]]i szerzetes, [[I. Mátyás magyar király|Mátyás király]] humanista kíséretének tagja.
{{korr}}
'''Aurelio Brandolini Lippo''' (vaksága miatti mellékneve az „il Lippo") ([[Firenze]], [[1449 k.]]) – [[Róma]], [[1497]]) Humanista, Rétor, [[Ágoston rend]]i szerzetes, [[Mátyás király]] humanista kíséretének tagja.
 
==Élete==
Előkelő firenzei nemesi család sarja,sarjaként gyermekkorábanszületett. elvesztetteNoha látásátgyermekkorában egy betegségben,ennekbetegség ellenérekövetkeztében elvesztette látását, kora egyik leghíresebb retorikatanára, szónoka, prédikátora lett. [[Mátyás]] király ezért hívta Magyarországra, felajánlva neki a retorikai katedrát ajánlva fel neki a pozsonyi egyetemen. Nem ismert, hogy pontosan mikor érkezett Magyarországra, biztosan csak annyit lehet tudni, hogy 1481-ben még biztosan Rómában volt, de [[1489]]-ben már biztosan a [[Hunyadi]]-udvarban tartózkodott. Az uralkodót [[1490]]-ben Bécsbe is elkísérte; Mátyás temetésén ő mondta a gyászbeszédet. Mivel valószínűleg a [[Corvin János]]-párthoz tartozott, hamar kénytelen volt visszatérni hazájába, szülővárosába, ahol belépett az Ágoston-szerzetesrendberendbe. Rómában[[Pestis]]ben halt meg Rómában, 1497-ben,[[pestis]]ben.
 
Előkelő firenzei nemesi család sarja, gyermekkorában elvesztette látását egy betegségben,ennek ellenére kora egyik leghíresebb retorikatanára, szónoka, prédikátora lett. [[Mátyás]] király ezért hívta Magyarországra a retorikai katedrát ajánlva fel neki a pozsonyi egyetemen. Nem ismert, pontosan mikor érkezett Magyarországra, 1481-ben még biztosan Rómában volt, de [[1489]]-ben már biztosan a [[Hunyadi]]-udvarban tartózkodott. Az uralkodót [[1490]]-ben Bécsbe is elkísérte; Mátyás temetésén ő mondta a gyászbeszédet. Mivel valószínűleg a [[Corvin János]]-párthoz tartozott, hamar kénytelen volt visszatérni hazájába, szülővárosába, ahol belépett az Ágoston-szerzetesrendbe. Rómában halt meg 1497-ben,[[pestis]]ben.
 
==Munkái==
* ''Dialogus ad Matthiam invictissimum Hungariae regem et Beatricem reginam de vitae humanae conditione et corporis aegritudine toleranda.'' Basilea, 1541. (2. kiadása. U. ott, 1543), Vienna 1541. Német fordítása Augsburg. 1622.
* ''De comparatione Reipubblicae et regni.'' Kéziratban a firenzei Biblioteca Laurenzianában és a Biblioteca Riccardianában. Első nyomtatott kiadása: 1890, [[Ábel Jenő]] gondozásában, magyar fordítása 1928-ban jelent meg, [[Angyal Pál]] készítette, s látta el bevezető tanulmánnyal.
 
A dialógus témája a két államforma, a köztársaság és a királyság összehasonlítása. A beszélgetés résztvevői: Mátyás, törvénytelen fia, [[Corvin János]] és Domenico Giugni firenzei lovag, aki valóban hosszú időt töltött ekkoriban Budán. János kérésére apja oktatja fiát a tökéletes államról, a jó kormányzás művészetéről, a jó uralkodóról olyan (antik modelleket követő) formában, hogy vitapartnert hív maga mellé, s együtt veszik sorra különböző álláspontok melletti és elleni érveket. A három napon át tartó disputából a királyság eszméje kerül ki győztesen,. közben MátyásbólMátyás az ideális uralkodó mintaképe (emlékműve)mintaképeként formálódikjelenik meg. Aurelio Budán kezdte el írni, majd Firenzében folytatta, de életében nem fejezte be művét. Öccse, Raffaele készítette el a ma ismert kéziratot, ő ajánlotta és ajándékozta azt Giovanni Medici bíborosnak, a későbbi [[X. Leó pápa|X. Leó pápának]]. A szépen díszített kódexet évszázadokig a Mediciek könyvtára rejtette, pedig ha olvasták, ha hatott volna, valószínűleg a modern politikai elméletírás egyik alapmunkájaként tartaná számon az utókor.
Dialogus ad Matthiam invictissimum Hungariae regem et Beatricem reginam de vitae humanae conditione et corporis aegritudine toleranda. Basilea, 1541. (2. kiadása. U. ott, 1543), Vienna 1541. Német fordítása Augsburg. 1622.
 
* ''Re ratione scribendi,.' Basilea. 1543.
De comparatione Reipubblicae et regni. Kéziratban a firenzei Biblioteca Laurenzianában és a Biblioteca Riccardianában. Első nyomtatott kiadása: 1890, [[Ábel Jenő]] gondozásában, magyar fordítása 1928-ban jelent meg, [[Angyal Pál]] készítette, s látta el bevezető tanulmánnyal.
* ''La storia sacra dei Ebrei'' és ''De laudibus musicae.'' Kéziratban a Biblioteca Laurenzianában
A dialógus témája a két államforma, a köztársaság és a királyság összehasonlítása. A beszélgetés résztvevői: Mátyás, törvénytelen fia, [[Corvin János]] és Domenico Giugni firenzei lovag, aki valóban hosszú időt töltött ekkoriban Budán. János kérésére apja oktatja fiát a tökéletes államról,a jó kormányzás művészetéről a jó uralkodóról olyan (antik modelleket követő) formában, hogy vitapartnert hív maga mellé, s együtt veszik sorra különböző álláspontok melletti és elleni érveket. A három napon át tartó disputából a királyság eszméje kerül ki győztesen, közben Mátyásból az ideális uralkodó mintaképe (emlékműve) formálódik meg. Aurelio Budán kezdte el írni, majd Firenzében folytatta, de életében nem fejezte be művét. Öccse, Raffaele készítette el a ma ismert kéziratot, ő ajánlotta és ajándékozta azt Giovanni Medici bíborosnak, a későbbi [[X. Leó pápa|X. Leó pápának]]. A szépen díszített kódexet évszázadokig a Mediciek könyvtára rejtette, pedig ha olvasták, ha hatott volna, valószínűleg a modern politikai elméletírás egyik alapmunkájaként tartaná számon az utókor.
 
További fontos munkái:
Re ratione scribendi, Basilea 1543
 
kéziratban a Biblioteca Laurenzianában: La storia sacra dei Ebrei; De laudibus musicae.
 
==Források==
* Girolamo Tiraboschi: Storia della letteratura italiana (első kiadás: Venezia, 1783)
* Lippus Brandolinus: A köztársaság és királyság összehasonlítása (Angyal Pál fordításában, bevezető tanulmányával, Budapest, 1928)
 
* Puskás István: Monumento al Principe, in Nuova Corvina 20 (Budapest, 2008)
Lippus Brandolinus: A köztársaság és királyság összehasonlítása (Angyal Pál fordításában, bevezető tanulmányával, Budapest, 1928)
 
Puskás István: Monumento al Principe, in Nuova Corvina 20 (Budapest, 2008)
 
{{portál|középkor}}
 
{{DEFAULTSORT:Brandolini Aurelio}}
[[Kategória:Katolikus egyházi személyek|Brandolini]]
[[Kategória:Ágoston-rendiKatolikus szerzetesek|Brandoliniegyházi személyek]]
[[Kategória:ReneszánszÁgoston-rendi olasz költők, írók|Brandoliniszerzetesek]]
[[Kategória:Reneszánsz olasz költők, írók]]
 
[[it:Aurelio Brandolini]]