|
|hatottrá3=
}}
'''Sándorfi István''' ([[francia nyelv|franciául]] ''Étienne Sandorfi'', [[Budapest]], [[1948]]. [[június 12]]. – [[Párizs]], [[Franciaország]] [[2007]]. [[december 26]].) [[magyarok|magyar]] [[festőművész]]. Külföldön elismert művész volt, idehaza sokáig nem is tudtak róla. Első hazai kiállítása 50 évvel azután volt, hogy elhagyta az országot.
== Élete ==
== Művészete ==
Először a rajzolásba menekült, majd 12 évesen olajfesményeket[[olajfestmény]]eket kezdett festeni. [[1956]]-ban első rajzain a kispesti lakásuk ablakából figyelt formadalmárok szerepeltek, annyira jól, hogy anyja el is rejtette ezeket a műveket.<ref name="muv">http://www.muvesz-vilag.hu/kepzomuveszet/visszatekinto/7698</ref> Az [[1970-es évek]]től 15 éven át saját magát használta modellként, ennek fő oka az volt, hogy zavarta, ha munka közben más jelen volt. Emiatt az önábrázolás miatt sokan nárcizmust véltek felfedezni a képeiben. Ezzel együtt nem csak az embereket űzte el maga mellől az alkotás fázisai alatt, hanem a természetes fényt is.<ref name="muv"></ref> Első kiállítása egy kis párizsi galériában volt, 17 évesen. EzekenA kiállítás megrendezéséhez szerencse is kellett: véletlenül fedezte fel a ''Galerie des Jeunes'' nevű galériát, ahol a bemutatott művek alapján döntöttek arról, hogy ki lehet-e állítani náluk.<ref name="sand01">{{Opcit|n=Makláry|o=31-32}}</ref> Ezeket a képeinképeket tollal rajzoltrajzolta, a tintát az ujjával elhúzva, így portréi fényképszerű hatást mutatómutattak.<ref name="muv"></ref> [[1970]]-ben portrékmár voltak megrendelései.<ref name="muvsand01"/> Egy idős kritikus, Henri Hérault ajánlására képeit kiállították a ''Galerie 3+2''-ben, majd a ''Galerie Laplace''-ban. Itt látta meg és vette meg egyik képét egy kereskedő, aki bemutatta őt egy komoly galériának.</ref name="sand01"/> [[1973]]-ban volt az első igazán jelentős kiállítása [[Párizs]]ban a Modern művészetek Múzeumában.<ref name="sand">http://www.fosaw.com/biography.htm</ref> Ettől kezdve több külföldi galéria is versengett Sándorfi képeiért, így a későbbiekben [[Koppenhága]], [[Róma]], [[Párizs]], [[München]], [[Brüsszel]], [[Bázel]], [[New York]], [[Los Angeles]] és [[San Francisco]] képtárai adtak helyet képeinek.
Az első időszakában egyszerű portrék helyett különféle tárgyak bonyolult beállításai alkotta meg. Meghökkentette a nézőket a belekről készült csendéleteivel. <ref name="muv"></ref> Képein ekkor gyakran kifacsart, megkötözött tagokkal, torzóként, bekötött szemmel, vagy oda nem illő tárgyakkal festette le önmagát. Az [[1970-es évek]] végén és az [[1980-as évek]] elején színvilága a kék, a lila, illetve ezek hideg kombinációja volt. A 80-as években több kéz- és lábrészletet festett, valamint csendéleteket, női alakokat, természetesen csak fotók alapján. Egész pályálya során kísérletezett, javítgatta stílusát.<ref name="muv"></ref>
|
