„Arnolfini házaspár (festmény)” változatai közötti eltérés

A festmény ábrázolása a maga korában figyelemre méltó volt, a részletek kidolgozottsága okán is, de főleg a belső téretteret kitöltő fény tökéletes használatával.<ref>Dunkerton, Jill, et al., ''Giotto to Dürer: Early Renaissance Painting in the National Gallery'', page 258. National Gallery Publications, 1991. ISBN 0-300-05070-4</ref>

Sokáig azt hitték, hogy a képen Giovanni di Arrigo Arnolfini és felesége, Giovanna Cenami szerepel [[flandria]]i házukban, de [[1997]]-ben kiderült, hogy a házaspár csak [[1447]]-ben kelt egybe, azaz 13 évvel a kép elkészülte és hat évvel van Dyke halála után után. Ma úgy tartják, a kép alanya Giovanni di Arrigo unokatestvére, Giovanni di Nicolao Arnolfini és felesége. azAz nem derült ki, hogy a nő a második felesége-e vagy első felesége, Costanza Trenta, aki [[1433]] februárjában hunyt el.<ref>[http://www.findarticles.com/p/articles/mi_m0PAL/is_499_158/ai_109131988 Margaret Koster, ''Apollo'', Sept 2003.] Also see [[Giovanni Arnolfini]] for a fuller discussion of the issue</ref>

A párt egy emeleti szobában ábrázolja nyáron, amit a kintről látható cseresznyefa is sugall. aA szoba mindazonáltal nem hálószoba, mint gyakran mondják, hanem egy francia vagy burgundi stílusú előszoba, ahol ágy is található. azAz ablak hat fapalettát tartalmaz, a felső része üvegből van, tiszta kék, vörös és zöld ólomüvegből.

A két alak gazdagon van felöltözve, ruhájuk szőrmés. A férfi kalapot visel, ami nem volt szokatlan akkoriban nyáron sem. Köntöse egykor sokkalta inkább bíborszínű volt, a színe az idők során elsötétült, valószínűleg selyem volt az anyag (szintén egy drága anyag). Alatta egy mintás anyag található, valószínűleg selyemdamaszt. aA nő ruhájának finoman kidolgozott redőzete van és hosszú uszálya. Kék alsóruhája szintén szőrmével van szegélyezve.

A tükörben lévő kép a két további alakot mutat, akik a párral szemben helyezkednek el. Az egyik vörös ruhát visel, talán maga a festő az, bár éppen nem fest. aA tudósok azért vélik ezt, mert van Eyck több önarcképén visel vörös fejfedőt, turbánt.

A kép [[1434]]-es elkészülte után a modellek tulajdonában volt. [[1516]] előtt a festmény Don Diego de Guevara tulajdonában volt már. Ő 1520-ban halt meg, minden bizonnyal ismerte Arnolifiniékat. 1516-ban Don Diego [[Ausztriai Margit spanyol királyné]]nak adományozaadományozta a képet. Ekkor a kép Mechelenbe került. Ekkor a képen lévő férfit ''Hernoul le Fin'' néven (az Arnolfini név csúnya elhallása) azonosították. [[1523]]-[[1524]] körüllehetkörül lehet hallani újra a képről, akkor ''Arnoult Fin'' néven. [[1530]]-ban Margit unokahugaunokahúga, [[Habsburg Mária magyar királyné]] tulajdonába került a kép, aki [[1556]]-ban [[Spanyolország]]ba vitte azt. [[1558]]-as halála után [[II. Fülöp spanyol király]] birtokolta. [[1599]]-ben egy [[németország]]i vándor a madridi Alcazar-palotában látta a képet. Úgy tűnik, [[Velásquez]] ismerte a képet, sőt, hatott is rá. [[II. Károly spanyol király]] halála után, [[1700]]-ban még mindig a palotában volt a festmény, [[1794]]-ben viszont már a madridi Újpalotában található. [[1816]]-ban a kép [[London]]ba kerül, James Hay skót tábornok tulajdonaként. Ő azt állította, hogy miután komolyan megsérült a [[waterlooi csata|waterlooi csatában]], a kép abban a szobában lógott, ahol [[Brüsszel]]ben lakott. Beleszeretett és megvásárolta. Az igazság szerint valószínűbb, hogy Hay tábornok egy [[1813]]-as [[spanyolország]]i csatában volt jelen, akkor juthatott hozzá a képhez. Hay Sir Thomas Lawrence-en keresztül felajánlotta a képet a régenshercegnek, a későbbi [[IV. György angol király]]nak. a kép akkor két évig a Carlton House-ban volt, majd [[1818]]-ban visszaadta Hay-nek. [[1828]] körül Hay egy barátjának adta, ezután tizenhárom évig nem lehetett hallani a képről. [[1841]]-ben egy nyilvános kiállításon bukkan fel, majd [[1842]]-ben a [[National Gallery (London)|londoni National Gallery]] 600 fontért megvásárolta.