„Jacques Lefèvre d’Étaples” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Pasztillabot (vitalap | szerkesztései)
a Sablon:Világirodalmi kisenciklopédia forrássablon beszúrása
MondalorBot (vitalap | szerkesztései)
a Bot: következő hozzáadása: gl:Jacques Lefèvre d'Étaples; kozmetikai változtatások
1. sor:
[[KépFájl:FaberStapulensis.jpg|bélyegkép|Jacques Lefèvre d’Étaples fametszetű portréja]]
'''Jacques Lefèvre d’Étaples''', [[latin]]os névalak: Faber Stapulensis ([[Étaples]]?, [[1450]] - [[Nérac]], [[1536]]. márciusa) [[Franciaország|francia]] [[Katolikus egyház|katolikus]] [[pap]], [[Teológia|teológus]], [[Filozófia|filozófus]], [[Humanizmus|humanista]], vallási reformátor.
 
8. sor:
Tanulmányait [[Hermonyme de Sparte]] tanítványaként kezdte [[Párizs]]ban, komoly jártasságot szerezve a [[Görög nyelv|görög]] és a [[latin nyelv]]ekben. [[Itália|Itáliában]] tanult tovább, ahol pappá is szentelték. Komoly hatást gyakorolt rá a [[firenze]]i [[Neoplatonizmus|újplatonista]] [[filozófia]]. Megismerkedett a megújított [[arisztotelész]]i szövegekkel, s olyan kiváló gondolkodókkal került kapcsolatba, mint [[Marsiglio Ficino]], [[Pico della Mirandola]], [[Ermolao Barbaro]] és [[Pietro Pomponazzi]]. Hazatérte után Párizsban a [[Sorbonne]] tanára lett, a Cardinal Lemoine kollégiumban tanított filozófiát. [[1517]]-ben [[Meaux]]-ba költözött, ahol később tanítványa és barátja, Briconnet lett a püspök, és [[1523]]-ban az idős tudóst nevezte ki általános helynökévé. Ekkor alapította meg a papság reformján munkálkodó Cénacle de Meaux-t, és Briconnet püspök kiadta Lefèvre [[Újszövetség]]-fordítását.
 
Már Párizsban a [[Humanizmus|humanista]] tudományokkal való hosszas foglalkozás után hozzákezdett az [[egyházatyák]] és a [[Biblia]] tanulmányozásához. Ezek vizsgálata közben arra a megállapításra jutott, hogy az ősegyház tanítása és a korabeli egyházi viszonyok között többlet van. Az egyháznak - hirdette - vissza kellene térnie az ősegyház tanításához és gyakorlatához, és az őskereszténység szellemében meg kell reformálnia önmagát. Ezeknek a nézeteknek az Újszövetség fordítása előszavában is hangot adott. [[1525]]-ben a Sorbonne tanárai 48 tételét elítélték, ezért [[Strassburg]]ba menekült. [[1526]]-ban visszatért hazájába, miután [[I. Ferenc francia király]] visszahívta és [[Blois]]-ban rábízta a fia, Károly nevelését. Egy újabb elítélés elől [[Nérac]]ban a [[miszticizmus]] felé hajló [[Navarrai Margit]] környezetéhez csatlakozott, ahol [[1534]]-ben [[Kálvin]] is meglátogatta. Bár az egyház reformját és a Biblia hatékonyabb alkalmazását követelte, nem állt a [[Reformáció|reformátorok]] táborába, és mindvégig katolikus maradt, és inkább a [[katolikus megújulás]] előfutárának tekinthető.<ref>Fliche, A. - Martin, V.: Histoire de l'Église depuis les Origines jusqu'à nos jours I-XXVI. Párizs, 1946. XVII. 367-368,1.</ref> A nevével fémjelzett fevrista mozgalom sem kapcsolódik közvetlenül a [[Protestáns|protestantizmusprotestantizmushoz]]hoz.
 
Szerteágazó irodalmi tevékenysége hamar önálló iskolát teremtett, amelyet a nehézkes, [[Skolasztikus filozófia|skolasztikus]] stílussal szemben könnyed frisseség jellemez. Jól példázza ezt ''Introductio in cognitionem terminorum'' (Bevezetés a szavak megismeréséhez) című műve is. Egyéb ismertebb munkái: ''Commentaire sur les épîtres de Saint Paul'' ([[Szent Pál]] leveleinek kommentárja, [[1512]]); ''Epstre de Evangile de Cinquante-deux dimanches, avec brieve et très utile exposition d'icelles'' (Szentlecke és evangélium az év 52 vasárnapjára - hasznos és rövid magyarázatokkal). [[1527]]-ben a [[katolikus levelek]]hez, [[1532]]-ben pedig az [[evangélium]]okhoz írt kommentárt. Latinra fordította [[1498]]-ban [[Areopagoszi Szent Dénes]]t, [[1507]]-ben [[Damaszkuszi Szent János]]t, [[1510]]-ben Poitiers-i [[Szent Hilarius]]t, [[1513]]-ban pedig [[Bingeni Szent Hildegárd]]ot.
 
Az [[1523]]-as Újszövetség-fordítása után, [[1525]]-ben megjelentette a [[Zsoltár|Zsoltárok könyvének]] fordítását ''Le Psautier de David'' (Dávid zsoltároskönyve) címmel [[Antwerpen]]ben, [[1527|két évvel később]] pedig [[francia nyelv]]ű [[Tóra]]-fordítása jelent meg. [[Szent Jeromos]] [[Vulgata|Vulgatájára]] alapuló teljes bibliafordítása [[1530]]-ban látott napvilágot [[Merten de Keyser]] [[antwerpen]]i nyomdász műhelyében. Ugyanott jelent meg [[1534|négy évvel később]] bibliafordításának átdolgozott, második kiadása is, melyet ez alkalommal a héber és a görög szövegből fordított.<ref>Paul Arblaster, Gergely Juhász, Guido Latré (szerk.), ''Tyndale's Testament'', Turnhout: Brepols, 2002, ISBN 2-503-51411-1, 130-135 o.</ref> Miután ezt a fordítását több [[Leuven|löweni]] teológus átdolgozta, 200 kiadást ért meg.<ref>Hubert Jedin (szerk.): Handbuch der Kirchengeschichte, I-VII. Freiburg, 1962-1979. IV. 574. o.</ref>
 
== Irodalom ==
18. sor:
* [[Kiss Tihamér László]]: Lefèvre d'Étaples, a humanista pedagógus és vallásreformátor : halála 400-ik évfordulójára. Szeged : Szerző, 1936. 40 p.
 
== Források ==
* {{VIKE|1}}
* [http://lexikon.katolikus.hu/F/Faber%20Stapulensis.html Magyar katolikus lexikon]
* Dr. Szántó Konrád: A katolikus egyház története 1-3. Ecclesia, Budapest, 1985. ISBN 963-363-416-4 II, 84. 183. o.
 
== Jegyzetek ==
<references />
 
{{DEFAULTSORT:Lefevredetaples Jacques}}
 
[[Kategória:Francia költők, írók]]
[[Kategória:Pedagógusok]]
38 ⟶ 39 sor:
[[es:Jacques Lefèvre d'Étaples]]
[[fr:Jacques Lefèvre d'Étaples]]
[[gl:Jacques Lefèvre d'Étaples]]
[[it:Jacques Lefèvre d'Étaples]]
[[ja:ルフェーヴル・デタープル]]