„Ernst Knobil” változatai közötti eltérés

'''Ernst Knobil''' ([[Berlin]], [[Németország]], [[1926]]. [[szeptember 20.]] – [[Houston]], [[Amerikai Egyesült Államok]], [[2000]]. [[április 13.]]) [[németek|német]] származású [[Amerikai Egyesült Államok|amerikai]] biológus, endokrinológus, fiziológus, a [[Magyar Tudományos Akadémia]] tiszteleti tagja. Az [[emlősök]] [[endokrin rendszer]]ének az [[egyedfejlődés]]t és az [[ivaros szaporodás|ivari működést]] meghatározó szabályozómechanizmusát kutatta, részletesen feltárta a női [[menstruáció|menstruációs ciklus]] [[endokrinológia]]i szabályozó rendszerét és [[élettan]]i hátterét.

Osztrák apától és német anyától született Berlinben[[Berlin]]ben. A [[Adolf Hitler|hitleri]] [[nemzetiszocializmus]] térhódításával párhuzamosan a család 1933 körül előbb Párizsban[[Párizs]]ban, majd 1940-ben [[New YorkbanYork]]ban telepedett le. 1942-ben kezdte meg zoológiai[[zoológia]]i tanulmányait a [[Cornell EgyetemenEgyetem]]en működő NewMezőgazdasági York-iés Állami MezőgazdaságiÉlettudományi Kollégiumban (College of Agriculture and Life Sciences). Két évig harcolt a [[második világháborúbanvilágháború]]ban, majd diplomáját 1948-ban szerezte meg a Cornellen. Ezt követően posztgraduális tanulmányokat folytatott [[Samuel L. Leonard]] [[ithaca]]i szaporodásbiológiai kutatólaboratóriumában, s 1951-ben kandidátusi fokozatot szerzett. 1951 és 1953 között a bostoni[[boston]]i Harvard Fogászati Főiskola (Harvard School of Dental Medicine) [[Roy O. Greep]] vezette laboratóriumában vállalt kutatói állást. 1953-ban a Harvard Orvostudományi IskolaFőiskola (Harvard Medical School) élettani tanszékére nevezték ki instruktornak, ahol 1957-től tanársegédként végezte az oktatómunkát. 1961-ben átvette a [[Pittsburghi Egyetem]] élettani tanszékének vezetését és húsz éven keresztül irányította az ott folyó tanszéki munkát. 1981-ben elfogadta a houstoni [[Texasi Egyetem]] felkérését, s három éven keresztül látta el aza [[Hosuton]]ban működő orvostudományi kar dékáni feladatait. 1984-től 1997-es nyugdíjazásáig a houstoniaz egyetem houstoni neuroendokrinológiai laboratóriumának igazgatója volt.

Kutatásai elsősorban az [[emlősök]] [[endokrin rendszerénekrendszer]]ének egyedfejlődési[[egyedfejlődés]]i és szaporodásbiológiai[[szaporodás]]biológiai folyamatokban betöltött szerepére irányultak. Jelentőségükben kiemelkednek az emlősök női [[ivaros szaporodás|ivari működésére]], [[menstruáció|menstruációs ciklusára]] vonatkozó vizsgálatai, amelyek alapjául [[bundermajom|bundermajmokon]] ''(Macaca mulatta)'' végzett kísérletei szolgáltak.

Az 1950-es években, a Greep-féle bostoni laboratóriumban a [[mellékvesekéreg]] funkcióit és az anya–magzat[[anya]]–[[magzat]]-kapcsolat élettani[[élettan]]i folyamatait tanulmányozta. A későbbiekben a bundermajmok menstruációs ciklusában fontos szerepet betöltő [[gonadotropinfelszabadító hormon]] (GnRH), [[luteinizáló hormon]] (LH), [[follikuluszstimuláló hormon]] (FSH), [[ösztradiol (E2)]] és [[progeszteron]] termelődésével és hatásmechanizmusával foglalkozott. Ennek során felismerte, hogy a hipotalamuszban termelődő gonadotropinfelszabadító hormon pulzáló jelleggel, ciklusosan változó intenzitással ürül az agyalapi mirigybe, amelynek elülső lebenyében zajlik a peteérés (ovuláció) lefolyásáért és a sárgatest kialakulásáért felelős luteinizáló és follikuszstimuláló hormonok elválasztódása és ürülése a véráramba. Rámutatott, hogy a GnRH-szekréció pulzáló jellege napi ritmussal is megragadható (mintegy óránkénti), ennél azonban fontosabb a pulzusgenerátor nagyobb időtávban megragadható ciklusossága, és az ennek nyomán ürülő gonadotrop hormonok (GnRH, LH, FSH) szintingadoza, amely közvetlen öszefüggésben áll a menstruációs ciklussal. A hormonok legnagyobb koncentrációjú ürülése a menstruációs ciklus közepével esik egybe, és ez idézi elő a tüsző felrepedését és a petesejt kilökődését.