„Királyföld” változatai közötti eltérés

A szász székek területe eredetileg 190&nbsp;km hosszú, keskeny földsáv volt Dél-Erdélyben, mely [[Szászváros]]tól a [[Homoród]]mentéig nyúlt el. E területsáv a későbbiekben észak-déli irányban gyarapodott. A Királyfölddel szomszédos területek: északon [[KisküküllőKis-Küküllő vármegye|Küküllő vármegye]], [[Fehér vármegye]] és [[Udvarhelyszék]], keleten Udvarhelyszék, [[Miklósvárszék]], [[Sepsiszék]] és [[FelsőfehérFelső-Fehér vármegye]], délen a [[Havasalföld]]től elválasztó hegységek, nyugaton [[Hunyad vármegye|Hunyad]], Fehér és Küküllő vármegye.<ref>{{cite book | author = Benkő József | title = i.m. | pages = 321-322}}</ref>

Az [[erdélyi szászok]] 12. századi betelepülését követően az [[1224]]-es [[Andreanum]] rendezte jogi helyzetüket és szabta meg autonómiájukat, amelyet 1486-ban [[Mátyás király]] megerősített. Felettes szervük a szebeni ispán lett. Vásártartási jogot és adókedvezményt, sőt Nagyszeben árumegállító jogot is kapott [[I. Lajos magyar király|Nagy Lajos]]tól. [[1437]]-ben az erdélyi ''három nemzet'' (magyarok, székelyek, szászok) uniója is kodifikálást nyert, ezt az uniót többször megerősítették (Unio Trium Nationum). A 15. századtól a ''szász universitas'' újabb önrendelkezési eredményeket ért el, így a saját bíráskodás ''(királybíró)'', ill. a szász önkormányzat vezetőjének kijelölése ([[comes Saxonum]]), aki egyben a főszék fővárosa, Nagyszeben polgármestere is volt. A jogilag különálló székek (melyek egymással universitast alkottak) az 1876-os vármegyerendezésig maradtak fenn, ezután [[Brassó vármegye]], [[Szeben vármegye]], [[NagyküküllőNagy-Küküllő vármegye]] ill. [[Beszterce-Naszód vármegye]] részét képezték. Az asszimiláció már a 20. század elején beindult, például [[Brassó]] lakossága a román impérium alatt vált német többségűből magyar többségűvé (ma román többségű). Ma, az 1970-es évek kivándorlása folytán a terület német lakossága minimális.