„ZSZU–23–4” változatai közötti eltérés

1 266 bájt hozzáadva ,  11 évvel ezelőtt
→‎Története: hitelesítés
(+kat - Önjáró lövegek)
(→‎Története: hitelesítés)
== Története ==
 
A '''ZSZU–23–4''' [[Szovjetunió|szovjet]] önjáró légvédelmi löveggépágyú. Az [[1960-as évek]] elején fejlesztették ki az elavult [[ZSZU–57–2]] leváltására., Sorozatgyártása 1964-benkét kezdődött.prototípust Elődjéhezkészítettek képestegy kisebb volt aazon lőtávolságafeladatra, azonbanaz aegyik lokátoros tűzvezetés és a megnövelt tűzgyorsaság ezt kompenzálta. Az alváza a [[PT–76]]37mm-oses úszóikercsövű harckocsigépágyúval főelemeirerendelkező épült. Képes volt 180ZSZU-fokos37-2 félkörívJenyiszej mentén(alváza tűzfalatalapként vonni maga elészolgált a magasba.később Aerre Szovjetunióaz szélesalvázra körbenépített exportálta2K11 többekKrug, közt2Sz3 EgyiptomnakAkácia isjárműveknél), akikmásikuk számospedig izraelia repülőgépet lelőttek vele az 197323mm-ases arab-izraelinégycsövű háborúSilka során. A vietnami háborúban az észak(GM-vietnámi erők is bevetették a típust, mellyel jópár amerikai gépet sikerült575 lelőniükalvázon).
A tesztek alapján mind tűzgyorsaság, mind tűzerő szempontjából felülmúlta a Silka ellenfelét.
 
Sorozatgyártása 1964-ben kezdődött, első és csak a Szovjetúnióban szolgálatba állított ZSU-23-4 elő szériát követte a tapasztalatok alapján tovább fejlesztett V-verzió 1967-ben.
Első nagy számban készített és exportra szánt változata ZSU-23-4 V1 (1969), ebből a változatból kaptak a Varsói szerződés tag államai valamint Egyiptom is (korai sorozatból csak Egyiptom és Magyarország kapott, az Egyiptomiak sikerrel alkalmazták 1973-ban, sok példány Izraeli hadizsákmány lett, amit annyira jónak találtak, hogy rendszerbe is állították!).
Egyik utolsó változata a tapasztalatok alapján tovább modernizált ZSU-23-4 4M (1977), de ekkor már fejlesztették utódát a ZSZU-30-2 2K22 2SZ6 Tunguzka (1970-ben kezdték el a fejlesztést) járművet (GM-352 alvázon).
Elődjéhez képest kisebb volt a lőtávolsága (maximum 2500 méter), azonban a lokátoros tűzvezetés és a megnövelt tűzgyorsaság ezt kompenzálta (nem beszélve a zárt, vegyi-biológiai és atomtámadással szembeni beépített autómatikus védelméről). Az alváza a [[PT–76]]-os úszó harckocsi főelemeire épült. Képes volt 180-fokos félkörív mentén tűzfalat vonni maga elé a magasba.
Harci alkalmazásra került az 1973-as Arab-Izraeli háborúban, Vietnámban, Afganisztánban (Szovjet megszálló erők földi célra, utak, hidak és járműoszlopok biztosítására), Irak-Iráni háborúban, Délszláv háborúban.
 
==Műszaki adatok==
Névtelen felhasználó