„ZSZU–23–4” változatai közötti eltérés

→‎Története: modernizáció és történet eredeti dokumentumok alapján
(→‎Története: hitelesítés)
(→‎Története: modernizáció és történet eredeti dokumentumok alapján)
Elődjéhez képest kisebb volt a lőtávolsága (maximum 2500 méter), azonban a lokátoros tűzvezetés és a megnövelt tűzgyorsaság ezt kompenzálta (nem beszélve a zárt, vegyi-biológiai és atomtámadással szembeni beépített autómatikus védelméről). Az alváza a [[PT–76]]-os úszó harckocsi főelemeire épült. Képes volt 180-fokos félkörív mentén tűzfalat vonni maga elé a magasba.
Harci alkalmazásra került az 1973-as Arab-Izraeli háborúban, Vietnámban, Afganisztánban (Szovjet megszálló erők földi célra, utak, hidak és járműoszlopok biztosítására), Irak-Iráni háborúban, Délszláv háborúban.
Lengyel, Orosz és Ukrán cégek modernizálták a járműveiket.
ZSU-23-4 V1 alapján készült a Lengyel Biala, kiegészítve 4 db Grom-7 (Igla Lengyel változata) légvédelmi rakétával, passzív infravörös-optikai és lézeres eszközökkel a tűzvezető lokátor helyett, valamint a hő kibocsájtás mértékét minimalizálták, javították a zavar védettséget, Nato-kompatibilis eszközöket kapott.
Orosz orzág és Ukrajna szintén elkészítette a ZSU-23-4 4M verzión alapuló 5M verziót, a belső rendszerek modernizációján túl szintén felszerelték 4 db Igla légvédelmi rakétával (egyes változaton 3-3 db, összesen 6), digitalizálták és fejlesztették védelmét és a tűzvezető lokátort.
 
==Műszaki adatok==
Névtelen felhasználó