„Nyikolaj Ivanovics Lobacsevszkij” változatai közötti eltérés

[[KépFájl:Nikolay Ivanovich Lobachevsky.jpeg|bélyegkép|jobbra|200px|Nyikolaj Ivanovics Lobacsevszkij]]

== Munkássága ==

<ref>Ugyanarról a Fusz akadémikusról van szó, aki [[Gauss]]nak pétervári állást kínált fel 1801-ben.</ref> Lobacsevszkij a bírálatra nem válaszolt, s a kéziratot sem vette vissza. A sokáig eltüntnek vélt munkára 1898-ban bukkantak rá, s csak további késlekedés után, 1909-ben adta ki a ''Kazanyi Fizikai-Matematikai Társulat''.

A [[nemeuklideszi geometria]] alapjait az egyetem fizika-matematika karának 1826. február 12-i tudományos ülésén fejtette ki először. Ebben az előadásában, melynek kézirata nem maradt fenn, ismertette egy olyan, az euklideszinél általánosabb geometria alapjait, amelyben egy egyeneshez egy külső ponton keresztül ''két párhuzamos'' húzható és amelyben a háromszögek szögeinek összege kisebb két derékszögnél.

* ''A képzelt geometria'' (1835);

* ''A geometria új alapjai, a párhuzamosok teljes elméletével'' (1835–38);

* ''A képzelt geometria alkalmazása néhány integrál kiszámítására'' (1836)

* ''Géométrie imaginaire'' (1837, francia átdolgozásban a Crelle-féle Journal-ban jelent meg)

* ''Geometrische Untersuchungen zur Theorie der Parallellinien'' (''Geometriai vizsgálatok a párhuzamosok elméletének köréből, 1840, Fincke Kiadó, Berlin <ref>A mű amiatt jelent meg német nyelven, hogy felhívja a matematikusok figyelmét eredményeire.</ref>)

* ''Pángeometria'' (1855, már vakon diktálta le)

A Lobacsevszkij által [[képzelt geometria|képzelt geometriának]] nevezett felépítés lényege, hogy az euklideszi [[párhuzamossági axióma|párhuzamossági axiómával]] ellentétes feltételből épp oly ellentmondás mentes geometria építhető, mint az [[euklideszi geometria|euklideszi]]. Lobacsevszkij elméletét ugyanolyan értetlenül fogadta a tudományos világ, mint [[Bolyai János]]ét. Csak amikor az 1840-ben kiadott könyv [[Gauss]] kezébe került, csak akkor talált olyan olvasóra, aki megértette a lényegét. Ehhez tudnunk kell, hogy [[Gauss]] 1807 előtt megpróbálta megoldani a párhuzamosok problémáját és ebben az időszakban az erőfeszítései nem hoztak más eredményt, mint azt a reményt, hogy a kutatást akadályozó nehézségeket majd le fogja gyűrni. Ezekről a vizsgálatokról első kézből értesült az a [[Johann Christian Martin Bartels]] (1769–1836) professzor, akinek a keze alatt [[Lobacsevszkij]] a tanulmányait folytatta. Bartels közvetlenül azelőtt, mielőtt katedrát kapott Kazányban (1807) két évet töltött el [[Gauss]]al Brunswickban és kinevezése után is levelezett vele. Ha csak futólag is említette a témát Lobacsevszkijnek, akkor az bizonyára hatással volt kutatásaira. [[Gauss]] nézeteinek alakulását ismerve feltehetjük, hogy Bartels nem értesült a kutatásainak további alakulásáról, s valószínű, hogy Lobacsevszkij a geometriai rendszerét [[Gauss]]tól függetlenül dolgozta ki. Megemlíthetünk további hatásokat: például [[Giovanni Girolamo Saccheri]] és [[Johann Heinrich Lambert]] munkáit, amelyeket az orosz geométer közvetlenül, vagy 'Krüger és [[Jean-Étienne Montucla]] munkáinak közvetítésével ismerhetett. Nincs azonban a pontos indítékra vonatkozóan semmi konkrét adatunk. Mindenesetre az elődök kudarcai, a saját hasztalan próbálkozásai (1815–17) nyomán [[Lobacsevszkij]] is arra a következtetésre jutott, hogy a megoldást akadályozó nehézségek egészen más természetűek, mint eddig gondolták.

* Ribnyikov, K.A. A matematika története (Tankönyvkiadó, 1968)

[[fr:NicolaïNikolaï LobatchevskyIvanovitch Lobatchevski]]