„Istár alvilágjárása” változatai közötti eltérés

'''IstarIstár alvilágjárása''' (modern cím), a Kr. e. II. évezredben keletkezett [[Akkád nyelv|akkád]] költői mű, eposz a termékenység-istennő, [[IstarIstár]] alvilági útjáról és visszatéréséről. Forrása egy [[sumer]] eposz, az [[Innin alvilágjárása]] volt. Ebből készült az első akkád változat, amelynek töredékes példányai [[I. Tukulti-apar-Ésarraésarra asszír király|I. Tukulti-apil-ésarra]] [[asszír]] király könyvtárából kerültek elő. Ezt nevezzük a korábbi Assur-recenziónak. Egy későbbi Assur-recenzió nyomán a mű végső formáját [[Assurbanapli]] könyvtárának példányain a Kr. e. VIII – VII. század fordulóján nyerte el.

Az eposzban feldolgozott [[mítosz]] magja a termékenység éves körforgásának megjelenítése. A termékenységisten évente újra és újra a holtak országába tér, ekkor a földön megszűnik minden szaporodás, abbamarad az emberek, állatok, növények „élete", s az isten maga is az alvilág hatalmába kerül, mintegy meghal. IstarIstár az alvilág hét kapuján áthaladva leveti ékességeit, s meghal, csak tavasszal támad fel újra.

A sumer eposz néhol terjengős részeit az akkád költő összevonta, viszont nagyobb teret engedett a változó helyzetek sztereotip leírásának. Az újasszír változat költője terjedelmes leírásokat közöl az alvilágról, szövege a [[Gilgames-eposz]] és a [[Nergal és Ereskigal]] leírásaival is érintkezik. E változat végén Istar férfi párja, [[Dumuzi|Tammuz]] isten is megjelenik, egyelőre homályos összefüggésben a cselekménnyel: a költő feltehetően már nem ismerte a sumer mítosz hátterét, ezért tétovázott, milyen szerepet adjon az Istartól elválaszthatatlan Tammuznak. A mítosz kezdete: