„Muskéta” változatai közötti eltérés

6 bájt hozzáadva ,  11 évvel ezelőtt
a
Bot: következő eltávolítása: wuu:火枪; kozmetikai változtatások
a (Bot: következő módosítása: id:Senapan lontak)
a (Bot: következő eltávolítása: wuu:火枪; kozmetikai változtatások)
[[KépFájl:Scene from recreation of Battle of Naseby.jpg|bélyegkép|jobbra|300px|Tüzelő muskétások, mellettük pikások egy 2005-ös angliai hadijátékon. Jól megfigyelhető a muskétások öveire felakasztott, kiporciózott lőporos egységcsomagok]]
 
A '''muskéta''' vagy '''moskotér''' a [[tűzfegyver|kézi tűzfegyverek]] csoportjába tartozó fegyver, a mai kézi lőfegyverek tulajdonképpeni elődje. Használója a ''[[muskétás]]''.
 
A [[Lőpor | puskapor]] hadászati célú felhasználásával kezdett elterjedni a tűzfegyverek gyártása. Az első muskéták a [[14. század]]ban jelentek meg, hosszú, tömör, hengerformájú fegyverek voltak, amelynek hátsó végén levő kis nyíláson ''(gyúlyuk)'' kanóccal lobbantották be a lőport, mely a csőben lévő lövedéket ''ellobbanásával'' kivetette. Eleinte nem is fémlövedékeket használtak, hanem sokszor inkább kavicsot töltöttek a muskétába. Az első muskéták azonban nem voltak annyira hatékony fegyverek, a lövések kis hányada talált telibe, s néha az sem okozott halált, vagy halálos sebet. Inkább pszichikai hatást fejtett ki, például azzal, hogy megrémítette hangjával az ellenséget, vagy annak állatait.<br />
A [[15. század]] második felében megjelenik a lakatszerkezet, amely elsütőbillentyű segítségével mozgatja a gyújtókanócot. A lőport a csőbe, a gyúlyukba és egy, a lakatszerkezet előtt, a cső oldalán elhelyezett serpenyőbe töltötték (utóbbiakba apróra őrölt ún. ''felporzó lőport'' töltöttek). A serpenyőn meggyújtott lőpor a gyújtólyukon keresztül a csőben levőt is begyújtotta. A két töltés között az a különbség, hogy a csőben levő puskaport jól betömték (fojtás), amellyel nagyobb töltőűri nyomást és hajtóerőt értek el.<br />
Vigyázni kellett, nehogy benedvesedjék a fegyver, s nem volt szabad túl kevés, vagy túl sok port tölteni bele, mert különben a golyó nem repült ki, vagy a puska szétrobbant. Az esőzések és erős szelek végképp lehetetlenné tették nyílt terepen a muskéták használatát (utóbbiak ellen később a serpenyőket zárófedéllel látták el).<br />
Az európai seregek kezdték először alkalmazni a muskétákat, amiket csak a gyalogosok használtak. Állandó használattal viszont nem európai, hanem ázsiai haderő, az [[oszmán hadsereg]] vezette be a muskétát, de csak gyalogosaik egy részét, a [[janicsár]]okat fegyverezték fel ezzel a fegyverrel.<br />
[[Magyarország]]on [[I. Mátyás magyar király|Mátyás király]] serege, a [[fekete sereg]] használt nagyobb számban muskétákat.<br />
Bár a tűzfegyverek jelentőségét felismerték az emberek, ez a lőfegyver nem volt pontos, csekély volt a tűzhatása, alacsony volt a tűzgyorsasága és lassan töltötték újra, ezért alkalmazója viszonylag sebezhető volt a harctéren. Célja inkább az ellenség sorainak ritkítása lett, a támadók erejének csökkentése. A döntő szó továbbra is a szálfegyvereké maradt, elsősorban a hosszú lándzsáké ([[pika|pikáké]]).<br />
Pontosság és tűzgyorsaság tekintetében még mindig jobb volt egy [[íj]], de alapvető különbség volt a két fegyver használata között. Ahhoz, hogy egy íjat fel tudjon íjásza ajzzani és a nyílvesszőt megfelelően pontosan kilőni, akár több éves gyakorlatra is szükség volt. Egy muskétás kiképzése azonban nem tartott tovább néhány hétnél.<br />
Idővel különböző méretű és minőségű muskéták alakultak ki, mint a súlyos [[nehézmuskéta]] ''(arquebuse)'', vagy a könnyű [[kanócos puska]]. A muskéta kicsinyített változata a [[pisztoly]] volt, melyet kis hossza miatt könyebben tudta alkalmazni a [[lovasság]] is, akiket így már szintén fel tudtak szerelni tűzfegyverekkel. Az oroszok a [[16. század]]ban (az oszmánok után) önálló muskétás csapategységeket szerveztek [[IV. Iván orosz cár|IV. (Rettegett) Iván]] idején: ezek voltak a ''sztrelecek'', akik nehézmuskétákkal voltak felszerelkezve, emellé kiegészítő fegyverként nagy bárdokat alkalmaztak, amit a közelharcban vetettek be. A törökök a [[16. század]]ban már minden gyalogosukat muskétával szerelték fel. Ezek a csapattestek viszont továbbra is csak a „tüzet” szolgáltatták, a tényleges támadó erőt a lovasság adta, később ezen bukott meg a török taktika.<br />
A [[17. század]]ban terjednek el a [[kovakő|kovás]] lőfegyverek. Az elsütőbillentyű meghúzásakor a kakas pofái között lévő ''tűzkő'' rácsapott a lőporserpenyő felett elhelyezett ún. ''szikravető lemezre'', amely kialakítása folytán a kicsapott szikrák belehullottak a ''felporzó lőporba'' és begyújtották azt. Ezek a fegyverek már nagyobb tűzhatásúak és pontosabbak voltak, ezzel párhuzamosan a hadseregek már csökkentették a szálfegyveresek létszámát is. De nem elsősorban a fegyverek fejlettségére építettek a hadvezetések, hanem hogy minél gyorsabban tudják tölteni és elsütni a muskétások fegyvereiket. Épp ezért állandóvá váltak a rendszeres gyakorlatozások. Egységesítették továbbá a fegyverek űrméreteit, a lövedékeket és a felhasználandó lőpormennyiségeket és -minőségeket is.<br />
A törökök után a lengyel hadsereg volt az, amely minden gyalogost tűzfegyverrel látott el, de ezek mellé a katonák kaptak orosz mintára alabárdot is.<br />
A muskéta végére felhelyezhető [[szurony]]t már a [[16. század]]ban is használták, de eleinte csak vadászatokon a megsebzett vadállatok ledöfésére. A [[17. század]]ban egyre elterjedtebb volt a harcászatban is, s a [[18. század]]ban végleg felváltotta a [[pika|pikát]]. Ennek másik oka az volt, hogy az új muskéták már pontos, gyors és könnyebben tölthető fegyverek voltak.
 
== Lásd még ==
 
* [[A Testőrség Muskétásai]]
[[uk:Мушкет]]
[[vi:Súng hỏa mai]]
[[wuu:火枪]]
157 905

szerkesztés