„Medvefűformák” változatai közötti eltérés

Évelő lágyszárú, monopodiális vagy szünpodiális elágazású rizómával. Párhuzamosan erezett leveleik tőállóak vagy a [[hajtás]]okon helyezkednek el. A sztómák ([[gázcserenyílás]]ok) anomocitikusak. A virágok többnyire forrtleplűek, a magház felsőállású. A [[termés]] rendszerint bogyó. Jellemző kémiai anyagaik még a szapogeninek (például diozgenin, gentrogenin) és a szívglikozidok. Hazánkban élő nemeik például a [[gyöngyvirág]] ''(Convallaria'' genus), a [[salamonpecsét]] (''Polygonatum)'', az [[árnyékvirág]] ''(Malanthemum)'', szobanövényeink közül jelentősebb az ''Aspidistra''. A fajokban leggazdagabb térség [[Délkelet-Ázsia]], géncentrumuk viszont [[Európa]] és a Közel-Kelet.

 

Mediterrán elterjedésű örökzöld félcserjék vagy [[lián]]ok. Hajtásaik oldalágai lapos fillokládiummá alakultak, a [[virág]]ok ezek közepén vagy szegélyén alakulnak ki, mint apró ernyőcske [[virágzat]]ok. A porzószálak csővé nőttek össze, a portokok extrorzak, négytékásak (téka = portokfél). A termés egy-négymagvú bogyó, a magok [[fitomelán]] nélküliek. A dél-[[dunántúl]]i árnyas erdők lakója a '''szúrós''' és '''lónyelvű csodabogyó''' ''(Ruscus aculeatus'' és ''R. hypoglossum)''.