„Népbíróságok Magyarországon” változatai közötti eltérés
| [nem ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
11. sor:
A kész rendeletet 81/1945. M. E. számon [[február 5.|február 5-én]] hirdették ki. Ekkor azonban a népbíróságok ténylegesen már működtek. A [[Budapesti Nemzeti Bizottság]] már január végén döntött a Budapesti Népbíróság felállításáról. A Néptörvényszéknek nevezett testület elnökévé [[1945]]. [[január 30.|január 30-ával]] [[Major Ákos]]t nevezték ki, a következő nap pedig Szabó Ferenc lett a népbíróság ügyésze. Február 3-án, tehát a rendelet kihirdetése előtt a [[Major Ákos]] vezette tanács már ítéletet is hirdetett. (Rotyis Péter tartalékos főtörzsőrmester és Szívós Sándor tartalékos szakaszvezető ügyében, akiket 124 rendbeli gyilkossággal vádoltak a 401. számú különleges munkásszázad tagjainak sérelmére. Már másnap mindkettejüket nyilvánosan felakasztották az [[Oktogon]]on).
Január és május közt a budapestin kívül 24 népbíróságot állítottak fel (időben az első a Szegedi Nemzeti Bizottság [[január 9.|január 9-e]]i rendeletére felállított
A népbíróságok bírói tanácsaiba a [[Magyar Nemzeti Függetlenségi Front]]ba tömörült öt politikai párt delegálhatta a népbírókat. Nem kellett rendelkezniük jogi végzettséggel, az igazságügy-miniszter delegálta tanácsvezető bírók azonban szakemberek voltak (ők csak szavazategyenlőség esetén szavazhattak). A tanács hét, később öt tagú volt. [[1947]]-ig az Országos Szakszervezeti Tanács (SZOT) is delegálhatott tagot (az 1947:34. tc. a [[Polgári Demokrata Párt]]tól és a SZOT-tól megvonta a bíróküldés jogát).
28. sor:
Az áprilisi rendeletmódosítás mellékbüntetésként behozta a vagyonelkobzást is, amely teljes is lehetett, és kiterjesztette a népbíróságok hatáskörét azon cselekményekre, amelyek a háború utáni békekötést, a népek közötti együttműködést nehezítették.
Főleg a demokrácia és a köztársaság védelméről hozott 1946:VII. törvénycikk adott lehetőséget arra, hogy a népbíróságok koncepciós pereket is tárgyalhassanak. A népbíróságok hoztak ítéletet az összeesküvési perekben, mint a [[Magyar Közösség]], a Földművelésügyi Minisztériumban
==Problémák==
35. sor:
Alapelveik, tevékenységük jogi és eljárási háttere megkérdőjelezhetőek voltak.
A [[Volksbund]] tagjai, a [[Waffen-SS]]-be besorozott [[magyarországi németek|németek]] automatikusan potenciális háborús bűnösnek számítottak, ugyanígy a [[Szálasi-kormány|Szálasi-rezsim]] hivatalnokainak jelentős része is. Előfordult, hogy megvertek és hamis vallomásra kényszerítettek vádlottakat, a [[Horthy Miklós]] rendszerét egészében elítélni igyekvő [[kommunista]] sajtó és politikusok pedig ezen törekvésüket támogatandó nemegyszer nyomást gyakoroltak a bíróságokra. Levéltári irat őrzi például a párthatározatot arról, mit hirdessen ki másodfokú ítéletében a [[Népbíróságok Országos Tanácsa]] a [[Mindszenty József]] bíboros elleni eljárásban [[1948]]-ban.<ref>[http://nol.hu/cikk/366666/ Népszabadság online]</ref>
Máig ható, a magyar társadalom egységét sújtó hullámokat vetett, hogy a bűnösöket felkutató politikai rendőrséget a zsidó származású kommunista [[Péter Gábor]] vezette és a rendőrséghez másokkal együtt sokan csatlakoztak a túlélő magyar zsidók közül, akiknek családjával, ismerőseivel a háború idején borzalmak történtek. Mindezek miatt sokak számára úgy tűnhetett, hogy a felelősségre vonás nem más, mint a [[zsidók]] bosszúja, amihez a kommunisták által elkövetett törvénytelenségek és megfélemlítés tudata társult.
A problémás pontok miatt a népbíróságok tevékenysége a magyar múlt nehezen emészthető, máig vitákat és érzelmeket kavaró szeletei közé tartozik.
| |||