„Indig Ottó László” változatai közötti eltérés

nincs szerkesztési összefoglaló
(jav)
{{nincs formázva}}
{{egyért2|az irodalomtörténészről|Indig Ottó (egyértelműsítő lap)}}
dr. '''Indig Ottó''' teljes nevén '''Indig Ottó László''' ([[Gyertyámos]] [[1936]]. [[október 18.]] – [[Nagyvárad]], [[2005]]. [[december 9.]]) , [[románia]]i magyar irodalomtörténész, művelődéskutató, kritikus.
 
==Életútja==
==Életútja<ref>Indig Ottó:Emlék ma már.... Egy váradi életkrónika, Literátor könyvkiadó, 2004</ref>==
A középiskolát Nagyváradon[[Nagyvárad]]on végezte, diplomát szerzett magyar nyelvű irodalmi szakon a Babes [[Babeş-Bolyai EgyetemenTudományegyetem]]en (1960), majd doktori diplomát 1975-ben. A Nagyváradinagyváradi Állami Bábszínház irodalmi titkára volt 1961-1962 között, majd Szalárdon[[Szalárd]]on (Bihar megye)tanított, 1961–1982 között a Nagyváradinagyváradi az 1. Számúszámú Általános Iskolában és 1990-tól a Nagyváradi Történelem-Filológia LiceumbanLíceumban tanított. 1990 óta főmunkatársként közreműködött a Kelet – Nyugat''Kelet–Nyugat'' irodalmi lapnál, 1992 – ben1992–ben a [[Bihari NaplónálNapló]]nál, 1993–ban az [[Erdélyi NaplónálNapló]]nál. 1993-tól a [[Sulyok István Főiskola]] tanára volt.Nagyváradi A nagyváradi Ady Társaság elnöke volt.
Évtizedek során aktívan követte Nagyvárad kulturális életét, sajtóban tükrözve a képzőművészet eseményeit is. Baráti kapcsolatban állt több kortárs festővel, komoly gyűjteményt kialakítva, melynekamelynek java részét a XX20. századi magyar festészet képezi, különös hangsúllyal a [[nagybányai festőtelep]] több nemzedékére. A Nagyváradinagyváradi Dávid Galéria (1992) és később 2002-ben az Empire Galéria alapítója. <ref>Indig Ottó:Emlék ma már.... Egy váradi életkrónika, Literátor könyvkiadó, 2004</ref>
Nagybátyja, [[Indig Ottó]] (Brassó, 1890. nov. 18.–Bellinzona, Svájc, 1969. máj. 22.) színműíró és újságíró, a Szabad Európa rádió munkatársaként működött és barátságuk befolyásolta karrierjét.
 
==Megjelent kötetei==
Évtizedek során aktívan követte Nagyvárad kulturális életét, sajtóban tükrözve a képzőművészet eseményeit is. Baráti kapcsolatban állt több kortárs festővel, komoly gyűjteményt kialakítva, melynek java részét a XX. századi magyar festészet képezi, különös hangsúllyal a nagybányai festőtelep több nemzedékére. A Nagyváradi Dávid Galéria (1992) és később 2002-ben az Empire Galéria alapítója.
 
==Megjelent kötetei<ref>Indig Ottó:Emlék ma már.... Egy váradi életkrónika, Literátor könyvkiadó, 2004; </ref>==
*Nagyváradi színikritikák a Holnap évtizedében, Bukarest, 1975;
*Juhász Gyula Nagyváradon, Bukarest, 1978;
*Emlék ma már.... Egy váradi életkrónika (autobiográfia), Literátor könyvkiadó, 2004;
*Tolnay. Europrint Könyvkiadó, Nagyvárad, 2005; - Tolnay Tibor (1932-2009) Nagyváradi festőművész munkásságáról
A váradi sajtó irodalmi anyaga ( 1870 - 1914 ) c. doktori disszertációjának I-V. kötete gépiratban a Babes-Bolyai Tudományegyetemen; a budapesti Országos Széchenyi Könyvtárban, a Petőfi Irodalmi Múzeumban és a debreceni Csokonai Könyvtárban található. A disszertáció tartalmi kivonata a Babes-Bolyai Tudományegyetem kiadásában jelent meg.
 
*Válogatta, sajtó alá rendezte és bevezető tanulmányát írta Horváth Imre Betűkre bízom című verseskönyvének (Dacia Kiadó, Kolozsvár, 1982);
*Előszavát írta Serge Grandvaux A francia élet krónikája című kötetének mely Indig Pál fordításában jelent meg (Analog Kiadó, Nagyvárad, 1995).
*Százéves a Napló. Jubileumi album társszerzője Szántó Sándor, Szűcs László és Králik Lorandal:(Bihari Napló Kiadó, Nagyvárad, 1998.)
*A nagyváradi színjátszás 1840 - 1870 között c. tanulmánynak ( 24 - 53 o.) szerzője, mely megjelent az 1848 üzenete cimű kötetben,a Magyarság az ezredvégen sorozatában, az Erdélyi Népfőiskolai Collegium kiadásában (Nagyvárad, 1999)
*Szerkesztette (Mihálka Zoltánnal) a Sanctus Ladislau rex. Kalendarium. Varadinum 1192 - 1992 c. kiadványt. Literatus Kiadó, Nagyvárad, 1992.<ref>Indig Ottó:Emlék ma már.... Egy váradi életkrónika, Literátor könyvkiadó, 2004; </ref>
 
== Források ==