„Cumae” változatai közötti eltérés

Kümé volt az első [[görögök|görög]] kolónia az [[Appennini-félsziget]]en, [[Magna Graecia|Magna Graeciában]]. Az [[Ischia]] és [[Szicília]] szigetein lévő korábbi kolóniákat szintén Kumából és [[Khalkisz]]ból származó telepesek alapították. A város hírnevét elsősorban a küméi [[Szibüllák|szibüllának]] köszönheti. Szentélye ma is látható. Kümén keresztül honosodott meg Itáliában a ''Küméi ábécé'', melyet a későbbiekben átvettek a [[Római birodalom|rómaiak]] is. A kolónia az i. e. 6 században a vidék legbefolyásosabb városa volt, fennhatósága alá került [[Pozzuoli|Puteoli]], [[Misenum]] majd később [[Nápoly|Neapolis]] is. A küméi [[görögök]] fennhatósága ellen a [[capua]]i [[etruszkok]] lázadást szerveztek, szövetkezve a vidék többi őslakos nemzetével. I. e. 524-ben a cumaiakküméiek Arisztodémusz vezetésével leverték a felkelőket. A cumaiküméi és a [[Siracusa|szürakúzai]] közös flotta i. e. 474-ben elsöprő vereséget mért az [[etruszkok]]ra. A [[Római Köztársaság|római köztársaság]] megalapítása után [[Lucius Tarquinius Superbus]] a városban élt száműzetésben. A kolóniát egy sziklára építették, mely tengerparti oldalába a [[II. világháború]] során a német csapatok bunkert építettek és ágyúkat telepítettek. A [[római mitológia]] szerint a Kümé melletti [[Avernus]]ban található az alvilág egyik bejárata, amelyet Aeneas használt. A 17. század elején a környéken lakó földművesek találtak rá a város romjai között az első szobrokra. A rendszeres feltárások csak a 19. század második felében vettek nagyobb lendületet.