„Camot 315–316” változatai közötti eltérés

A személyforgalom állandó csökkenése a vasúti mellékvonalakon kívül a fővonalakon is érezhetővé vált. Ebből kifolyólag a gőzüzem egyre gazdaságtalanabbá vált. A [[MÁV]] az [[1930-as évek]] elején ez okból kezdte el ritkítani a vonatokat, ezeken belül a gyorsvonatokat is. Ezért a [[Ganz vállalatok|Ganz]] az idők során több vontató motorkocsit ajánlott a MÁV-nak, a vonatok holtsúlyának<ref name="Holtsúly">A vonat teljes tömegének és ülőhelyei számának aránya.</ref> csökkentésére. Több motorkocsi tesztelése után a Ganz a MÁV-val közösen elemezte 80 darab motorkocsi fenntartásának költségeit és az azok egy évben megtehető kilométereinek számát. A számításoknál egy motorkocsi éves teljesítményének 80.&nbsp;000&nbsp;km-t vettek alapul, ami 80 motorkocsinál 6.&nbsp;400.000&nbsp;km000km-t tesz ki. Ez azt jelentette, hogy az összes személyvonat kilométereinek 52,8%-tát lehetne a 80 darab motorkocsival motorizálni. A motorkocsik gázolajigénye a kiváltott gőzmozdonyok 16.&nbsp;000 vagonnyi szénigényét váltaná fel. (Az 1930-as években a magyar szénbányák termelése 1932-ben 683.&nbsp;000 vagon volt.) A gázolaj a teljes széntermelés tömegének 2,35%-tát helyettesítené, és ára a szén árának csak 3,05%-a lenne.