„Agni” változatai közötti eltérés

[[J. P. Mallory]] szerint az indoeurópai őshaza helye ie. 4500 előtt a kurgántérség, [[Pontusz]] és a [[Kaszpi-tenger]] között lehetett. Vallásukban jelentős szerepe lehetett a szabad ég alatt végrehajtott áldozatoknak valamint az ég, a tűz, a nap és a szél istenének.

Az indoiráni népek valószínűleg az időszámításunk előtti második évezredben kelet felé vándoroltak, a tüzet agyagedényben szállíthatták, s nem hagyták kialudni. Főzésre valamint igazságszolgáltatási célzattal is használhatták. A vádlottakat tűzpróbának vetették alá, aminek két formája volt: vagy két tűzfal között kellett átmennie a próbára bocsátott személynek, vagy megolvadt fémet öntöttek a mellkasára. Úgy vélekedtek, hogy a tűz megoltalmazza az igazakat, de a bűnösöket elpusztítja.

A védikus korban volt kultuszának virágkora. A védikus tűzáldozat központi istene Agni, aki eljuttatja az áldozatot az égi világba.