„Csillagászati színképelemzés” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Ptbotgourou (vitalap | szerkesztései)
a Bot: következő módosítása: ca:Espectroscòpia astronòmica
Pasztillabot (vitalap | szerkesztései)
430. sor:
| <center>tiltott vonal<center>
|}
A csillagközi anyag kutatása és a csillagok keletkezése mind a mai napig a modern [[asztrofizika]] egyik leghomályosabb területe. Az ezzel kapcsolatos legelső számítások [[Pierre-Simon Laplace|S.de Laplace]] nevéhez fűződnek, akinek elgondolásai mindmáig tükröződnek a modern elméletekben. Ő vetette fel először, hogy a csillagok – bolygóikkal együtt – a csillagközi anyagból, gravitációs összehúzódással keletkeznek. A csillagközi anyag felfedezésére ezután még több mint egy évszázadot kellett várni, hiszen ez a ritka anyag az optikai tartományban nehezen figyelhető meg. Ezért nem meglepő, hogy az első közvetlen megfigyelést csak viszonylag későn, [[1904]]-ben végezték. [[Johannes Franz Hartmann|J. F. Hartmann]] ekkor a Delta Orionis spektroszkópiai [[kettőscsillag|kettős]] színképét vizsgálva olyan abszorpciós vonalakat (pl.: [[Kalcium|Ca]]<sub></sub>) talált a spektrumban, amelyek nem vettek részt a spektroszkópiai kettős keringése során bekövetkező egyéb vonalainak periodikus eltolódásaiban, hanem egy állandóan meghatározott hullámhosszon maradtak. Ez úgy magyarázható, hogy a vonalak nem a csillagokból származnak (ekkor ugyanis a [[Doppler-effektus]]nak megfelelően vonaleltolódásokat kellene megfigyelni), hanem a csillag és a megfigyelő közötti anyagból.
 
A csillagközi anyag spektruma folytonos színkép, amire emissziós vonalak rakódnak. E két összetevő intenzitásának aránya a köd típusától függ; a [[reflexiós köd]]öknél a folytonos (kékes) színkép, a [[H II régió|H II felhőknél]], [[planetáris köd]]öknél, [[szupernóva|szupernóva-maradványoknál]], intersztelláris buborékoknál pedig az emissziós színkép dominál.