„III. (IV.) István pápa” változatai közötti eltérés

[[720]] körül látta meg a napvilágot [[Szicília|Szicíliában]]. Apját ''Olivus''nak hívták. Papi hivatását bencés szerzetesként kezdte, ahol hamar elismert tudásra tett szert. Igazán csak később került a klérus legfőbb hivatalának közelébe. [[I. Pál pápa]] halála után a pápaválasztó zsinaton ''Toto'', a [[szíria]]i ''Nepi'' hercege [[toszkána]]i katonák segítségével a választáson résztvevő katonákat meggyőzte, hogy egy laikust, [[II. Constantinus ellenpápa|II. ConstantinusConstantinust]]t válasszák meg egyházfőnek. A seregnek sikerült is Constantinust a pápai trónra ültetni, de hivatalosan a klérus nem volt hajlandó megerősíteni őt hivatalában. Így ''Christophorus'' a pápai hivatal egykori kancellárja a [[langobárdok|lombard]] uralkodó, [[Desiderius]] segítségét kérte a törvénytelen egyházfő eltávolításához. A király katonái [[768]] [[július]]ában végül sikerrel lemondatták Constantinust, de a lombardok vezére, ''Waldipert'' [[768]]. [[július 31.|július 31-én]] önkényesen [[Philippus]] tette meg az egyház fejének. A klérus a szerzetes kinevezését sem akarta elfogadni, és még aznap meg is fosztották hivatalától. Ekkor került a viták középpontjába ''István'', akit a klérus nyomására [[768]]. [[augusztus 1.|augusztus 1-jén]] választottak meg. Ugyanazon a napon fel is szentelték a hivatalos egyházfőt.

''István'' első dolga volt, hogy eltörölje az ellenpápák minden intézkedését. [[769]] [[április]]ában [[Róma|Rómába]] zsinatot hívott össze. Ennek a gyűlésnek a legfőbb témáját Constantinus ellenpápává választása adta, ugyanis a klérust mélyen felháborította, hogy egy laikus ember tölthette be ezt a pozíciót. A zsinat úgy határozott, hogy laikusok többé nem vehetnek részt a pápaválasztáson, és az egyházfő is csak a [[bíboros]]ok közül kerülhet ki. A római nép jogát a megerősítésre korlátozták le. <br />

[[771]]-ben Frankföldnek új uralkodója lett. [[I. Károly frank császár|Nagy Károly]] udvarával ''István'' kitűnő kapcsolatokat épített ki, és a frankokkal együttműködve elérte, hogy a lombardok bizonyos területeket visszaadjanak a pápának. Azonban [[Desiderius]] [[király]] is értett a diplomáciához, és hamarosan férjül adta leányát Nagy Károlyhoz. Ezzel szövetségre lépve ''István'' egyik legnagyobb ellenfelével. <br />

Az új [[Karoling-dinasztia|Karoling]] uralkodó trónra lépésének esztendejében ''István'' megbetegedett. A súlyos beteg egyházfőt kijátszva Desiderius szövetségesévé tette a pápa kancellárját, ''Afiarta Pál''t, akinek segítségével több személyi döntést is kikényszerített az egyházfőből, amelyek nem voltak igazságosak. A lombard király Isztria klérusát is megpróbálta skizmába taszítani, de végül ''István'' levele meggátolta Desiderius kísérletét. <br />

[[ru:Стефан III (IV) (папа римский)]]