„Bonaventura Cavalieri” változatai közötti eltérés

'''Bonaventura Francesco Cavalieri''' (Milánó, Milánói hercegség; ma [[Olaszország]] [[1598]]. - Bologna, Pápai állam; ma Olaszország [[1647]]. [[november 30]].) itáliai matematikus.

Cavalieri 1615-ben, még kisgyerekként csatlakozott a jezsuitákhoz. Egy évvel később kolostorba vonulvonult Pisában.

[[Euklidész]] munkái felkeltikfelkeltették benne a matematika iránti érdeklődést. [[Galilei]]vel való találkozása után tanítványának tekintitekintette magát. Később Pisában Benedetto Castelli, a Pisai Egyetem tanára oktatoktatott neki geometriát.

1613-ben jelentkezikjelentkezett Bolognába, de fiatal kora miatt elutasítjákelutasították. Mikor korábbi tanítója, Castelli Rómába kerülkerült, Cavalieri megpróbáljamegpróbálta a megüresedett pisai helyet betölteni, de itt sem fogadjákfogadták be. Végül 1621-ben Federico Borromeo mellett helyezkedikhelyezkedett el egy milánói kolostorban, ahol teológiát taníttanított. Három-három év lodi-i és pármai kitérő után végül 1629-ben Bolognában állást kapkapott. Eddigre már kidolgozta az oszthatatlanok módszerét, ami később az integrálszámítás egyik alapjává vált.

''Directorium Generale Uranometricum'' című könyvében vezetivezette be a logaritmusokkal való számítást Olaszországban. Ebben a műben megadjamegadta a trigonometrikus függvények logaritmustáblázatát is, amellyel nagy segítségére volt a csillagászoknak.

Írt értekezést továbbá a kúpszeletekről, trigonometriáról, optikáról, csillagászatról, asztrológiáról. Lencsék fókusztávolságára általános szabályt dolgozott ki, foglalkozott a mozgás problémájával. Legutolsó műve asztrológiával foglalkozikfoglalkozott. A címe ''Trattato della ruota planetaria perpetua'', 1646-ból.