„VIII. Benedek pápa” változatai közötti eltérés

De a városban egyre nagyobb erővel támadt ''Benedek''re a VI. Gergely és a Crescenti család vezette párt. Ezért az új egyházfőnek hamarosan el kellett hagynia az örök várost. ''Benedek'' jó politikai érzékkel volt megáldva, ezért azonnal [[Aachen]]be utazott, [[II. Henrik német-római császár|II. Henrik]], német-római [[király]] udvarába. Érvelésével és legimitásának igazolásával ''Benedek''nek sikerült meggyőznie az uralkodót, hogy segítsen neki visszatérni a Szentszékre. Henrik a császári [[korona (fejék)|korona]] fejében sereget gyűjtött maga köré, és megindult Róma felé. [[1013]] végén a sereg elérte a város falait, és az elűzött pápa vezetésével végleg kisöpörték a Crescenti családot Róma falai közül. <br />

[[Fájl:Benedykt VIII.jpg|bélyegkép|balra|<small>VIII. Benedek</small>]]

''Benedek'' ugyan nem volt sosem felszentelve, politikai érzékének köszönhetően mindig tudta, hogy mi a helyes. Kortársai inkább hadvezérként, államférfiként tekintettek rá mintsem egyházfőként. Nem is csoda, hiszen ''Benedek'' nemcsak Rómát szelídítette meg, hanem egész Itáliában békét teremtetett. Pontifikátusa alatt a félsziget déli partjain új pogány nép szállt partra, a [[normannok]]. Eközben [[Szardínia (Olaszország)|Szardínia]] szigetét elfoglalták a [[szaracénok]], és onnan közvetlen veszélyt jelentettek egész Itália nyugati partjára. ''Benedek'' nem habozott sokáig, szövetséget kötött a normannokkal, akiknek a keresztség felvételéért cserébe letelepedést és békét ígért, és az egyesült pápai és normann flotta kiűzte a szaracénokat a közeli szigetről. <br />

A keleti egyházzal vitába került, és mivel a [[bizánc]]iak ellenében szüksége volt a császár támogatására, székesegyházzá szentelte fel a Henrik szívügyének számító [[bamberg]]i templomot [[1020]]-ban. Ezután ellátogatott a [[fulda]]i kolostorba, majd itt fogadta II. Henrik kartáját, amelyben az uralkodó elismerte [[I. Károly frank császár|Nagy Károly]] és [[I. Ottó német-római császár|Nagy Ottó]] adományait az egyháznak. [[1022]]-ben újra zsinatot hívott össze, ezúttal [[Pavia|Paviában]]. Ekkor megerősítette a római gyűlés határozatait, és ismét lépéseket tett a szimónia felszámolása és a [[cölibátus]] betarttatásabetartatása felé. Ennek aztán szöges ellentéteként hamarosan elismerte ''Gauzlin'', [[II. Róbert francia király|II. (Kegyes) Róbert]], [[Franciaország|francia]] [[király]] testvérének kinevezését bizonyos egyházi posztokra. ''Benedek'' ezt azért engedte meg, mert Gauzlin-t személyesen ismerte, és tudta hogy jóságos vezető lesz belőle, és az uralkodó is feltétlen ragaszkodott a kinevezés pápai elismeréséhez, és az egyházfő nem akart ujjat húzni a nagyhatalmú uralkodóval. ''Benedek'' volt az első pápa aki a dokumentációk alapján kihirdette ''Isten békéjét'', azaz a [[treuga Dei]]t. Közreműködését kérték a [[grado]]i és [[aquileia]]i [[pátriárka|pátriárkák]] közötti végeláthatatlan elsőbbségi vita elsimításában. A jogokat ''Benedek''nek sem sikerült egyértelműen meghatároznia. [[1022]]-ben fogadta a Rómába zarándokolt [[Canterbury]] [[érsek]]et, ''Ethelnoth''t, akivel átbeszélték a távoli egyház helyzetét, majd ''Benedek'' [[pallium]]ot adományozott az érseknek. <br />