„T–20 Komszomolec” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Nincs szerkesztési összefoglaló |
|||
29. sor:
A páncéllemezek gyártási kapacitásában mutatkozó hiányosságok miatt 1939-ben kialakítottáka páncélozás nélküli változatait is. Ezeket ''LT–1'' és ''LT–2'' típusjellel gyártották, és GAZ–M, illetve GAZ–11-es motorokat szereltek beléjük.
A vonatónak önjáró löveg változata is készült 1941-ben, a [[ZiSZ–30]], amelyre egy 57 mm-es [[ZiSZ–2]] páncéltörő ágyút szereltak. Körülbelül 100 darab T–20-ast alakítottak át ZiSZ–30-ra. Ezek a járművek részt vettek Moszkva védelmében, bár nem számítottak hatékony fegyvernek. Egy évvel a [[Barbarossa hadművelet]] kezdete után kevesebb mint a járművek fele volt még üzemképes
A Komszomolec gyártását 1941 júliusában beszüntették, mer a gyártási kapacitásokra a könnyűharckocsik előtállításához volt szükség. A T–20 Komszomolec összes változatát beleszámítva a vontatóból 7780 darabot gyártottak. A futóműben, a felépítmény kialakításában, a személyzet és az utasülések elhelyezésében, valamint a hűtési rendszerben a sorozatgyártású példányok jelentősen különböztek egymástól.
A Szovjetunió elleni német támadás idején, 1941-ben a Vörös Hadsereg tüzérségi vontatóinak ötödét alkotta a T–20-as típus. A második világháború első időszakában szükségmegoldásként a vontatót páncélozott géppuskafészekként és könnyű felderítő harcjárműként is alkalmazták.
Finnország, Románia és Németország is zsákmányolt T–20-as vontatókat. Finnország 1943-ban 184 darab T-20-al rendelkezett, melyek közül néhány 1961-ig szolgálatban maradt. 34 darab T–20 szolgált a román hadseregben '''Ford rusesc de captura''' megnevezéssel. Ezeket a német [[5 cm Panzerabwehrkanone 38|5 cm-es Pak 38]] ágyúk vontatására használták. Németország a T–20-ast ''Leichter Artillerieschlepper STZ 3 630(r)'' megnevezéssel tüzérségi vontatónak, valamint a [[3,7 cm Pak 35/36|3,7 cm-es Pak 35/36]] ágyúkkal ellátva önjáró lövegként használta.
A vontatónak mindössze három példánya maradt fenn. Ezek egyike Moszkvában, a Poklonnaja gorán felépített második világháborús emlékparkban van kiállítva. Kettő darab Finnországban, a parolai harckocsimúzeumban található, utóbbiak egyike működőképes állapotban.
==Műszaki jellemzői==
| |||