„Diaporáma” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
30. sor:
== A diaporáma mint kifejezési nyelv specifikus vonásai ==
A diaporáma művek készítésének meghatározó követelményeit 1963-ban a
A diaporáma legfontosabb kompozíciós összetevője
A mű szerkezete a hang, pontosabban a hangkompozíció felépítése által rögzül. A hang a mű befogadásakor dominánsan az érzelmi csatornát uralja.
A befogadás értelmi síkján a diaporáma mű állóképekkel keltett ''audiovizuális történés'', mely a diapozitívek egyenként mást ábrázoló és formailag is másképp felépített tartalmai okán a filmi látványtól jelentősen eltér: egyfajta elvont, helyenként absztraktnak is mondható összhatást kelt.
Azon túl, hogy minden egyes diapozitív mást ábrázol, és a nézőnek újra és újra be kell azonosítania, mit lát, a képek a diaporámákban meghatározó jelentőségű képátúsztatás során egymásba is keverednek. A fények, színek, formák és tárgyi alakzatok összekeveredési folyamata nemcsak különféle sebességű lehet, de iránya is csapongva váltakozhat, egyfajta koreografikus mozgás hatását keltve.
Mivel a vetítővásznon megjelenő történés konvencionális értelemben valótlan, a képi és hangi változások szabad ''asszociációkra'' sarkallják a néző képzeletét. Egy igényesebb diaporáma alkotás befogadása - ennek nehézsége tekintetében - úgy viszonylik a filmhez, mint mondjuk, a versé a prózához.
A diaporáma művek ésszerű hossza, mivel befogadásuk fentiek okán erős koncentrációt követel, viszonylag rövid. A diaporáma fesztiválok szervezői
A klasszikus diaporáma mű bemutatása moziszerű körülményeket igényelt. Nemcsak a vetítőgépeknek a mai projektorokhoz képest gyenge fényteljesítménye miatt, hanem azért is, mert a [[
[[Fájl:Diaporáma harmadik kép.jpg| Az igényesebb diaporámák egyik legfontosabb sajátja
A hetvenes évektől különféle diaporáma stílusok alakultak ki, főként [[Európa|Európában]]. Míg a [[franciák]] előszeretettel szövegeltek audiovizuális mondandójuk célbajuttatásának garanciájaként, a [[magyarok]] főként látvány és hang (zene) attraktív összefüggéseire helyezték a hangsúlyt. A világ számos jelentős díjjal honorálta a diaporáma specifikumaira alapozó magyar törekvéseket.
A diaporáma vizuális megjelenése önmagában is esztétikai sajátságokkal bír, de legalább ilyen fontos a hang és a kép egymásra hatása, az az élmény, mintha a kép a hangbeli történések hatására változna meg és fordítva. Kezdetben a hangkompozíció a legtöbb esetben valamilyen választott zene volt, az igazi cél pedig, ami e kifejezési formát sokak számára még ma is népszerűvé teszi, hogy a szerző minél több képét tudja a nézőknek megmutatni.
|