„Menetelés Rómába” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
szóhasználat |
|||
13. sor:
Csak 1922 októberében került sor cselekvésre, amikor [[Luigi Facta]] miniszterelnök tervbe vette a szocialisták bevonását a kormányba. A fasiszta vezetők előzetes megbeszélések után – a kormány tudtával – [[október 27.|október 27-én]] mozgósították fegyvereseiket, ám konkrétan kidolgozott tervük nem volt. Az akció lebonyolítását négy ún. quadrumvirre, [[Emilio De Bono|Emilio De Bonóra]], [[Cesare Maria De Vecchi]]re, [[Italo Balbo|Italo Balbóra]] és [[Michele Bianchi]]ra bízták. A fasiszták több nagyvárosban ([[Perugia]], Milánó, [[Bologna]]) átvették a hatalmat, miközben nem ütköztek számottevő ellenállásba.
A [[Róma]] felé induló fasiszta fegyveresek pánikot keltettek a fővárosban, ám [[III. Viktor Emánuel olasz király|III. Viktor Emánuel]] király megakadályozta az [[ostromállapot]] kihirdetését. Mussolini [[október 29.|október 29-én]] híveit megelőzve Rómába sietett, ahol kiharcolta az uralkodónál, hogy kormányt alakíthasson. Mindehhez nem volt szükség erőszakra, a marcia su Roma mégis megvalósult [[október 31.|október 31-én]] egy demonstratív fasiszta díszfelvonulás formájában. Mussolini így különösebb erőszak nélkül, végeredményben törvényes eszközökkel lett Olaszország miniszterelnöke, hiszen a fasisztáknak volt parlamenti képviselete.
== Következmények ==
| |||