„Bertolt Brecht” változatai közötti eltérés

a
szobor-alkotó
a („Berliniek” kategória hozzáadva (a HotCattel))
a (szobor-alkotó)
Legjelentősebb drámáit azonban a [[háború]] ideje alatt írta. A ''Galilei élete'' (1939) című tandrámában a tudósok felelősségét vetette fel. A ''Kurázsi mama és gyermekei'' (1939) című, a 30 éves háború idején játszódó történelmi drámájában azt bizonyítja, hogy a háborúkon valójában senki nem nyerhet. ''A szecsuáni jólélek'' (1940) című drámájának hősnője, a segítőkész Sen Te vagyonhoz jut, kapitalista lesz, és rá kell jönnie, hogy ha jót akar cselekedni, akkor ahhoz kíméletlennek is kell lennie. ''A kaukázusi krétakör'' című drámájában, mely nem sokkal a háború vége előtt, [[1945]]-ben készült el, az anyaságért vetélkedő két asszony bibliai történetét dolgozta fel.
Brechtet [[1947]]-ben Amerika-ellenes tevékenységgel vádolták, ezért visszatért Európába, feleségével előbb [[Zürich]]ben töltöttek egy évet, majd [[1949]]-ben az [[NDK]]-ban, Kelet-Berlinben telepedtek le.[[Fájl:Cremer Brecht 2006.jpg|250px|bélyegkép|Brecht a Berliner Ensemble előtt. Fritz Cremer (1906 – 1993) német szobrász alkotása.]] 1949-ben [[Berlin]]ben megalapította saját színházát, a Berliner Ensemble-t, melyet feleségével együtt vezetett. A színház igazgatása és rendezése mellett megírta a ''Kis organon a színház számára'' (1949) című átfogó színházelméleti tanulmányát, átdolgozást készített Jakob Michael Reinhold Lenz (1751–1792) A házitanítójából (magyarul: ''A nevelő úr,'' 1950), [[William Shakespeare|Shakespeare]] ''Coriolanusából'' (1951), [[Johann Wolfgang von Goethe|Goethe]] ''Ős-Faustjából'' (1952), [[Molière]] ''Don Juanjából'' (1954), egyébként pedig inkább már csak szatirikus politikai verseket írt.
 
[[1953]]-ban Brecht a Pen Club elnöke lett, melyet az NDK kormánya az ország politikai elismeréseként igyekezett beállítani, a kommunista hatóságok ugyanakkor egyre kevésbé tűrték Brechtnek a sztálinista hatalommal szemben is örökké dacoló magatartását.