„Szladits Károly” változatai közötti eltérés

a
belső linkek
a (belső linkek)
'''Szladits Károly''' ([[Dunaszerdahely]], [[1871]]. [[december 27]]. - [[Budapest]], [[1956]]. [[május 22]].) jogász, egyetemi tanár, az [[MTA]] tagja (l. 1932, r. 1943, t. 1948), Kossuth-díjas (1953).
 
== Élete ==
 
Budapesten végezte a jogot, az első, akit sub auspiciis regis avattak doktorrá a budapesti egyetemen (1895. okt. 12.). 1895 - 1916 között az igazságügyminisztérium törvényelőkészítő osztályán dolgozott. 1908-ban egyetemi magántanár (magyar [[magánjog]]), 1917 - 42 között budapesti egyetemi tanár (magyar magánjog). A kötelmi és dologi jog terén a magyar polgári jogi tudományban a német-osztrák jog szolgai követése ellen küzdő [[Grosschmid Béni]] követője. Irodalmi tevékenységét a gondos anyaggyűjtés, a meggyőző elemzés és a világos kifejezésmód jellemzi. Irányító-szerkesztő, a részfeldolgozásokat kijelölő munkájával valóságos iskolát teremtett. Tudományos munkásságának legfőbb eredménye a Magyar magánjog c. gyűjteményes munka, amelynek főszerkesztője és - az alapvető elméleti részek kidolgozásával - egyik társszerzője volt. Részt vett a polgári törvénykönyv (1901) előkészítésében, majd később az újabb tervezet (1918 - 28) kidolgozásában is. Szerkesztette a Magánjogi Döntvénytár c. időszakos döntvénygyűjteményt (a [[Jogtudományi Közlöny]] melléklete, 1914 - 33), továbbá a Békejog és Békegazdaság c. folyóiratot (1920 - 22). 1945 után a Jogtudományi Közlönynek első főszerkesztője, a hágai állandó nemzetközi választott bíróságnak tagja volt.
 
== Főbb művei ==