„Népi műemlékegyüttes (Szalafő-Pityerszer)” változatai közötti eltérés

 

A két tüzelővel (a [[cserépkályha|cserépkályhás]] szobával és a tüzelőpadkás [[Kemence (építmény)|kemencével]] ellátott lakóházak) a módosabb, vagyonosabb családoknál már a [[17. század]] végén létrejöttek. A '''füstőskonyhás-szobás''' háztípus a [[19. század]] közepére teljesen kiszorította a füstösházat. Ezeket a házakat a [[19. század]] első évtizedeiben kezdték átépíteni az un. mászókéményes tüzelőberendezés alkalmazásával. A füstösházak és füstöskonyhás lakóépületek [[kémény]] nélküliek. A szoba nélküli házakban a kemence a kamra felőli sarokban állt, a füstöskonyhában, viszont a szoba felőli sarokban, hogy a tüzelőpadkáról fűthessék a szobai kályhát is. A szabadkémény alkalmazása az Őrséget alig érintette. Az Őrségben a füstöskonyhát konyhai mászókéményes tüzelőberendelés váltotta fel, amely a konyha szoba felőli sarkában háromszög formájú alapon, majdnem a mennyezetig felfalazva, magában egyesítette a kemencét,a falba rakott sparheltet sütővel, a [[katlan]]t, a hús[[füstölő]]t és mellette helyezkedett el a szobai cserépkályha tüzelőnyílásának ajtaja is.

 

[[Magyarország]]on az [[Őrség]] az egyetlen tájegység, melynek területén a lakosság a [[honfoglalás]] óta egy helyben él. Ez a terület szinte lakatlan, hatalmas erdőterület volt. A határőrvidék ezen része még a [[középkor]]ban is a gyepűvonalhoz tartozott. Az őrállók, mint a király népei saját [[fegyver]]eikkel védték a nyugati határt. A [[17. század]] közepén - a tiltakozásuk ellenére - [[jobbágy]]sorba kényszerítették őket. Két évszázadon keresztül küzdöttek az eredeti kiváltságaik visszaszerzéséért, de véglegesen csak az [[1848]]-as [[jobbágyfelszabadítás]] hozott eredményt.