„Szemita” változatai közötti eltérés

A szót és a '''szemita''' fogalmat a [[Göttinga|Göttingában]] tanító [[August Ludwig Schlözer]] polihisztor, történész, a [[statisztika]] és a [[szociológia]] tudományok megalapozója alkotta meg 1781-ben, [[Johann Gottfried Eichhorn]] [[teológus]] és orientalista 1787-ben alkalmazta a nyelvészetben, [[Joseph Arthur de Gobineau]] francia író 1853-ban a „Essai sur I'inegalite des races humaines” (magyarul A Fajok közötti egyenlőtlenség okairól) című művében kapcsolta össze a naturalista rasszfogalommal. [[Ernest Renan]] francia történész és filológus 1855-ben megjelent írásaiban fejtette ki azt, hogy a „szemitizmus” a [[szemita népek]] „szellemét” jelenti, amelyet negatívan értékelt az [[indogermán népek]] "szellemével" szemben. De Renan ezt a véleményét a Moritz Steinschneiderrel folyó vitában kezdetben nem a zsidók ellen fogalmazta meg, hanem általában a sivatagi szemita népek vallásai ellen, beleértve az iszlámot is. A szemita vagy [[sémi nyelvek]] közé olyan nagy történelmi, vallási és politikai jelentőségű nyelvek tartoznak, mint az [[akkád nyelv|akkád]], az [[arab nyelv|arab]] vagy a [[héber nyelv|héber]].

 

 

==A fogalom eredete==

A fogalom elnevezése bibliai eredetű. [[Noé (Biblia)|Noé]] legidősebb fia, [[Sém (Biblia)|Sém]] neve után. A [[Biblia]] szerint Noé [[Ádám és Éva|Ádám]] után az emberiség második ősatyja, aki az egész emberiséget elpusztító [[Özönvíz (mitológia)|vízözön]]ből egyedül menekül meg családjával, hogy fiaiban, Sémben, [[Kám (Biblia)|Kám]]ban és [[Jáfet (Biblia)|Jáfet]]ben továbbvigye az emberi életet. Egy érdekes elképzelés szerint Sém leszármazottai a sémi népcsoportok. Kám leszármazottai az afrikai, távol-keleti és az amerikai népek. Jáfet leszármazottai pedig a kaukázusi, európai és a mediterrán partvidék népei.