[[Fájl:Tóth Ede sírja.jpg|bélyegkép|jobbra|250px|Tóth Ede sírja [[Budapest]]en. [[Kerepesi temető]]: 34/1-1-28.]]
[[Putnok]]on ([[Gömör vármegye|Gömör vármegyében]]) született [[1844]]. [[október]][[14]]-nén. Apja [[szabó]]mester volt, akinek 5 gyermeke volt. Gyenge testalkatú, törékeny egészségű, de szívós kitartású és élénk szellemű fiú volt. [[1852]]-ben [[Igló]]ra került középiskolába. A gyenge bizonyítvány és a családi körülmények miatt apja kivette az iskolából, és kereskedői pályára küldte. Önéletrajzában így írt erről: ''"Az első csalódás akkor ért, mikor az iskola helyett a kereskedésbe küldöttek".'' Három évig volt [[Putnok]]on egy [[szatócs]]nál inas, majd [[1860]] őszén [[Pest]]re került segédnek. Rövidesen hazatért azzal, hogy szabadságot kapott. Beteg édesanyjának azonban bevallotta, hogy gyűlöli a kereskedő pályát, és tanulni szeretne. Édesanyja közbenjárására apja [[Sárospatak]]ra küldte tanulni. Iskolatársai elnevezték költőnek, mert ekkor kezdett el verseket írni. Az iskola után beállt vándorszínésznek. [[1871]]-ben feleségül vette [[Benedek Veronika]] színésznőt. A vándorszínészet, a nélkülözések, a kemény munka megtámadta amúgy is gyenge egészségét. Apja halála után visszatért [[Putnok]]ra. [[1873]]-ban itt született meg első jelentős műve: ''A falu rossza'', amit a [[putnok]]i emberekről mintázott. Ezzel a művével a [[Nemzeti Színház]] [[100]] aranyra hirdetett pályázatát megnyerte [[1874]]-ben. Ez volt a fordulópont az életében. ''Toloncz'' című művével [[1875]]-ben ismét elnyerte a [[Nemzeti Színház]] pályázatát, s vele a [[100]] aranyat. Országosan ismert lett. [[1876]] januárjában a tüdőbaj kezdett elhatalmasodni rajta, s február [[26]]-án [[Pest]]en véget ért fiatal élete.
